Sokat veszekedtünk ez miatt a fránya szemtelenkedés miatt Leventével. Igazságtalanul bánunk vele, csak a többiekkel törődünk, ővele mostmár inkább ne is foglalkozzunk, meg különben is, hagyjuk őt békén. Nehezen tudtam eleinte kezelni ezeket a kirohanásait, de most azt gondolom, egész jó. Néha csak nyelek és nem szólok semmit egy-egy dühkitörése után, néha -ha épp jobb kedvemben talál- valami poénnal elütöm a dolgot és akkor röhögés lesz a vége, néha leordítom a fejét:( Persze a legjobb lenne mindig poénkodni, de azért az nehezen megy. Mondjuk amikor ül az öccsén és püföli a dühtől vörös fejjel:( Na ilyenkor nem tudok viccelődni.
Sokszor megkértem már, hogy fékezze a dühét, mert egyszer olyat tesz, amit igazából nem is szeretne. Azt is elmondtam, hogy hallgatni is tudni kell. Nem csak azért, mert a kimondott dolgokkal megbánthatunk másokat, hanem mert a meggondolatlan szavakkal saját magunkat is bajba sodorhatjuk. Hogy használtak-e a beszélgetések, veszekedések, kiabálások, nem tudom. De tény, hogy az utóbbi időben egyre többször hangzanak el olyan mondatok, mint "most tudnék valamit mondani, de nem mondom" vagy "most szívesen hátbavernélek, de nem teszem". Átvettem a stílusát és néha azt mondom neki "most szívesen lekevernék egy pofont, de nem teszem". És bevált, mert ezen mindketten elröhögjük magunkat:)
Szóval most egész jó.
~~~♥♥♥~~~
Hetvegen a lanyokkal pont errol (is) beszeltunk. Nekem csak fiaim vannak es egy csomoszor en ijedek meg mikor egymasnak esnek es lekiabalom oket. (egyebkent utalom ezt a `usd el egypoennal dolgot`, mert az pont azt jelenti, hogy nyugodt tudtam maradni, akkor meg ugyis mindegy;-P)
VálaszTörlésSzoval mondtam a fiuknak, hogy en nem szeretek kiabalni veluk, de felek, hogy ez a verekesed stb rossz nekik is. Mire Dani, de mi kisfiuk vagyunk es mikor verjuk egymast, akkor is szeretjuk egymast. Erre Barni adott egy nagy gyomit Daninak. Es tudom, hogy mikor kiszedem oket egy ilyen duhos, veszekedos helyzetbol, jo is meg rossz is, mert vegulis az indulatot nem tudta levezetni.
En ha le akarok higgadni szoszolok, de egy kisfiu inkabb tombol, na erre kellene valamit kitalalni, hogy neki is jo legyen:-)
Régebben, hagytam hagy püföljék egymást, persze normális határokon belül. Ma már ezt nem tehetem meg, mert Levi egy nyüzüge gyerek ugyan, mégis olyan düh lakozik benne, hogy a 10 kg-val nehezebb öccsét simán leveri. Mondjuk ebben az is benne van, hogy Bende sokkal jámborabb természet.
VálaszTörlésÉs a poénkodás szerintem azért jobb, mert -a férjemen különösen látom- ha megtanulod humorral szemlélni a dolgokat (és ezt nem lehet idejében elkezdeni), sokkal könnyebben tudsz átlépni olyan dolgokat is, amin egyébként napokig tépelődnél. Meg tényleg jobb érzés az, amikor egy jókedélyű röhögés után egymás nyakába borulunk, mint az, amikor egy kiadós veszekedés után átöleljük egymást. Az is jó, mert megbocsájtottunk egymásnak, de mégis rosszabb.
Ha tehetitek, szervezzetek csak kettesben programot vele, pl. különórára érte menni, vagy akármilyen apróság, amikor csak ő van. Csodát tesz.
VálaszTörlésJulcsi, felreerted! Az utalom, arra vonatkozik, hogy ha nyugodt tudok maradni, akkor a dolog egyszeru, hogy hogy kell jol megoldani, de nekem ott van gond, hogy neha nem tudok nyugodt maradni, mert megijedek. Nem is az van hogy idegesit, vagy zavar, hogy verik egymast (az is persze), hanem felek, hogy meg fogjak utalni egymast.
VálaszTörlésEngem Dani valasza azon gondolkodtatot el, hogy lehet, hogy EN jobban erzem magam, ha verekedes/veszekedes nelkul oldok meg valamit, de kerdes, hogy egy kisfiunak is ez-e a jo. Nem tudom, es nehezen tudok az o szempontjukkal azonosulni, de ugy erzem nekik sokkal jobban kell a harc mint nekem. Es csak arra gondolok, hogy ha en el akarom fogadtatni veluk a szamukra idegen hozzaallasomat, akkor nekem is el kell fogadnom (nem megengedve:-D) az oveket es persze ezt nem kell tudniuk:-).
Azt gondolom en is, hogy a verbalis megoldas lenne a legjobb, ebben igazad van, csak megint kerdes, hogy azt a feszultseget, ami benne volt ki tudta-e dolgozni. De teny, nalunk a fiuk meg kisebbek es ez egy tanulas szamukra is.
Martanak igaza van, kettesben program csodat tesz!!