Meggyógyultam

 Az egyik kedvencem

 Ez is egy kedvenc. Megválaszolja azt a kérdést, hogy érdemes-e kamaszokat kirándulni vinni.

 Szerelmetes, gyönyörű nagylányom. Férfi szívek majdani rabul ejtője...

 Azért ennyire nem idétlen, csak a szemébe sütött a Nap:)

Miből van az én kislányom?

Kedden még úgy jött haza az iskolából, hogy nagyon fáj a feje. Rajtam is akkor mutatkoztak a betegség első tünetei, tudtam mit él át, nem is engedtem volna másnap iskolába. De ő mindenáron részt akart venni a másnapi lelki napon (amit másodmagammal én tartottam, betegen). Ez annyit jelent, hogy egy rövid kis beszélgetés után részt vettünk egy szentmisén, aztán kézműveskedtünk, aztán keresztutat jártunk, ahol ő hol felolvasott, hol a keresztet vitte, az egész két órás sétát jelent, oda-vissza utazással. Ebéd után még mindig hajthatatlan volt, ő bizony nem jön velem haza. Majd részt vett a furulya óráján, a hittan focin, és a ritmikus gimnasztika edzésén. És este fél hétkor mosolyogva érkezett haza.

Ha nem a lányom lenne, azt mondanám, megszállott, de mert a lányom, így inkább azt mondom, hogy egy kötelességtudó energiabomba.

(Igen, nálunk is volt farsang:D)

Eszménykép

Hazafelé az iskolából meséltem Panninak és a barátnőjének, olyan szerencsés vagyok,  hogy együtt ebédelhettem egy főhercegnővel. Hűűűűűűűűű!!!! De ne úgy képzeljétek ám el, hogy habos-babos ruhában ült közöttünk, mint a mesebeli hercegnők. Neeeeeem??????? Nem, egyszerű hétköznapi ruhában, mint bárki más. Látszott rajta az előkelőség, de mégsem volt annyira különleges. Inkább olyan, mint ti vagy én. De azért ékszerek voltak rajta? Fülbevaló biztosan és talán egy nyaklánc, meg gyűrű. De nem figyeltem, mert annyira kedvesen, közvetlenül beszélt, hogy a részleteket nem is figyeltem. És miket mondott? Arról beszélgettünk, hogy milyen ajándékot kaptunk azzal, hogy nőnek születtünk, ezáltal feleségek és anyák lehetünk... és emlékeztek még, amikor a Pure Fashion divatbemutatón voltunk? Jaj, igen, az nagyon jó volt! Mesélt erről egy történetet, hogy az egyik modell lány megkérdezte tőle, hogy mindig hercegnő volt-e? Igen, mondta ő, de nem csak én születtem hercegnőnek, ti magatok is mindannyian hercegnők vagytok, hisz... ...a mi atyánk a Mennyei Király.

És a kis hercegnők befejezték helyettem a mondatot, majd hercegnőkhöz egyáltalán nem méltó módon bevágták a kocsi ajtaját és egymást löködve rohantak fel a lépcsőn. Én pedig hálát adtam a Mennyei Királynak, hogy ilyen okos hercegnőket adott nekem:)

Nnnnna

A mai reggel nem volt olyan szép és csendes, mint szokott. Ordított kicsi, nagy, veszekedések, kibékülések, hiszti, sírás, újabb kibékülés, újra összeveszés.

Viszont tegnap együtt ebédeltem Habsburg Christianaval és beszélgettünk, a női szerepről, a kereszténységről és a keresztény nő szerepéről. Jó volt, felemelő, elgondolkodtató és megszívlelendő.

Már ciki

Annyira a bátyjára összpontosítottam mostanában, hogy nem vettem észre, ő is visszavonhatatlanul kamasz lett. Nála külső jelekben ez még nem mutatkozik, annál inkább a viselkedésében.

Már ciki, hogy sínadrágot adok rá, még akkor is nem az iskolába kell mennie benne, hanem csak szánkózni. Fenenagy igazságérzetével még inkább kikéri magának a dolgokat, mint eddig. Épp ezért nagyon jól lehet vele vitatkozni. Ha olyanja van, bizony odamondogat még sértő dolgokat is. De mert tiszta lelkű és melegszívű, sosem hagyja bocsánatkérés nélkül az ilyen eseteket.

Visszavonhatatlanul kamasz lett, akinek jogai vannak.

Közben meg még az arcéle is mosolyog.

Volt, van, lesz

Még megfoghatatlan, érthetetlen dolog számára az idő és az ő múlása. Éppen ezért a tegnap az holnap, ami meg már elmúlt, az réges régen óta.

Hála

Minden reggel felébreszt, amikor ő is ébred és behozza az orvosságomat.

Várni kell a gyógyszer bevétele után, úgyhogy még betakargat, megsimogat és fél óra múlva hozza a langyos tejes kávét, mert langyosan és tejesen szeretem. A hátam mögé párnát tesz, megcsókol és már az ajtóból integet, mert indul dolgozni.

Pákozd és Agárd

Szánkó és korcsolya.
Hó és jég.
Átázott cipők és átfagyott ujjak.
Hideg és jókedv.

Okosságok

Memória játékkal játszanak. Egyre csak győzedelmeskedik édesapja fölött, aki persze méltatlankodik. Bende nem hiszi el, azt hiszi, apa csak füllent, ezért ő is odaül melléjük játszani. Aztán ő is elkezd csodálkozni.

-Ez nem lehet igaz! Ezt hogy csinálod?????

-Varászerővel.

~~~~♥♥♥~~~~

Sehogy nem tudjuk megtanítani arra, hogy kifújja az orrát, az orrszívást meg persze csak ronda erőszak árán lehet véghezvinni. Hiába a győzködés, az érzelmi zsarolás, az ígéret, a magyarázat, semmi nem működik. 

Most, hogy náthás, újra előkerült a téma és ő magyaráz nekem:

-Én már tudom, hogy kell kifújni az orrom, csak még nagylánnyá kell nőnöm.

Zárójel: szégyen gyalázat, hogy orrfújás terén a negyedik gyereknél kell csődöt mondanom:)

Kutya vagy kistestvér?

Nem megy oviba, itthon marad velem.

Arról beszélgettünk, ki tud már egyedül felöltözni. Talán végigfuthatott valami olyasféle gondolat a kis fejében, hogy ha már ő is fel tud öltözni egyedül, akkor már senki nincs, akit nekem kéne öltöztetnem.

-Mikor lesz ilyen kicsi babánk?

-Nekünk már nem lesz pici babánk, drágám.

-De legyeeeen! Ilyen picike. (mutatja a kis kezeivel)

-Nekünk már van négy babánk, Vercsi!

-Kicsoda? (kérdezi elkerekedett szemekkel)

-A Levi, a Bende, a Panni és te.

-De mi már nem vagyunk kisbabák. Olyan picike kell, mint egy kiskutya... Legyen egy kiskutyánk!

Kényeztető pihenés

Azt gondoltam, hogy erről a hétvégéről majd számtalan fotón keresztül fogok beszámolni. Ám ki sem mozdultunk a szállásról, inkább masszázsról masszázsra jártunk, áztattuk magunkat a termál vízben vagy kondiztunk (na nem én!). Ha nem ezeket, akkor a szobánkban olvastunk vagy tévéztünk vagy aludtunk. Szóval adtunk az érzésnek, hogy pihenhetünk és hogy kettesben lehetünk.

Nem szerettem volna azonban, ha feleslegesen fagyoskodik velünk a fényképezőgép, ezért hazafelé Egerszalók fel vettük az irányt. Hát, nem akármilyen kincsünk van nekünk kis hazánkban!

Természetes, hogy vannak emberek, akik ebben rögtön pénzt látnak és hatalmas, csilli-villi szállodát építenek erre a különleges képződményre alapozva, de szerencsére hagytak vizet a pórnépnek is, így egy aprócska strand is épült nem messze ettől a csodától. Először csak nagykabátban merészkedtünk közelebb hozzá, de egy pufajkás bácsi invitált, próbáljuk ki, de legalább nézzünk szét. Persze bolondériáért nem kell a szomszédba menni nekünk sem, megkérdeztük egymást hülyék vagyunk vagy hülyék vagyunk? És igen, hülyék vagyunk:)

(Ezt én is kipróbáltam és nagyon jó. Érteni vélem a skandinávokat, akik szauna után megfürdenek a hóban. Az én hóban való fürdésemről készült fotó számomra is elég borzasztó, nem kívánok sokkolni vele másokat sem:D Inkább egy bombázó pasi fürdőruhás képét nézegessétek:D)

Talán

Visszakapni egy szívednek oly' kedves embert és (majdnem) úgy beszélgetni, mint régen és közben hol nevetni, hol sírni: felbecsülhetetlen, veszettül jó érzés.♥