11

Nemrég történt... nagyon örültem és nagyon büszke voltam, hogy már van egy lányom is.

Már 11 éve vagyok nagyon büszke és 11 éve örülök annak, hogy őt és éppen őt kaptuk.

Miből lesz a cserebogár

El kell mondanom erről a fiúról, hogy egyik ámulatból a másikba ejt.
Az egy dolog, hogy tök lazán nekiindul a vizsgahétnek és remekül abszolvál (2/3, 4, 5, 5, 5 :D), de hogy egy cseppnyi, mondom egy szemernyi félsz sincs benne!!!
Hétvégente képes egy egész napra eltűnni, hogy monstre társasjátékot játsszon a barátaival és képes lemondani érte egy családi programról is. (Emlékeztetőül: eddig ki sem lehetett robbantani nemhogy a lakásból, de még csak a szobájából sem.)
Járja a számára ismeretlen fővárost a barátaival, hogy fotózzanak egy verseny kapcsán.
Fejébe vette, hogy tavasztól vízicserkészkedni szeretne és hogy átússza a Balatont.
A hab a tortán, hogy jó kiscserkészként, telefonon leszervezett egy bevásárlást egy vadidegen, idős nénivel. Olyan villamosmegállóban találkozóst, kiskocsit húzóst, másodikra felcipelőst.

Komolyan! Az én fiam ez a kölyök?!:))))

Máris

Azt hittem, az idén simán abszolválom ezt az adventi időszakot. De nem. Máris eljött az az időszak, amikor rájövök, már megint túlvállaltam magam és nem vagyok elég felkészült. Arról nem beszélve, hogy ezek mind-mind apostoli munkák és azok a munkák, amik pénzt is hoznának a házhoz csak ezután jönnek és naná, hogy az utolsó pillanatban lesznek készen.  Szombaton meg még vizsgázom is.

Ilyenkor jön az az érzés, hogy jó lenne bekapni valami nyugtatót, hogy legalább a gyomorremegésem elmúljon, de mert sosem élünk vele, nincs itthon, úgyhogy ettől megmenekültem:) Marad az ima, de az egyvégtében:)

És már megint kezdődik a fogadkozás, hogy jövőre okosabban... Mi lenne, ha még dolgoznék is? Mondjuk akkor nem vállaltam volna túl magam...