Régóta már...

... hogy nem írtam. Régen volt szeptember. Azóta átéltünk egy őszt és egy telet. Vele együtt sok ünnepet, örömet, bánatot, depressziót, betegséget, nyavalyát.

De újra itt a tavasz és talán a jól ismert, régen várt lendületünket is visszanyerjük. És tegnap az is kiderült, hogy a családi blogra igenis szükség van. Amikor fel akarunk idézni egy elfeledett gyerekszájat, egy fontos dátumot, mindig jól jön ez a blog, tehát van létjogosultsága. Számunkra mindenképp:)

Térjünk vissza az első tiszta erőből tavaszi hétvégével. Csak a Medencei-tóig (ez is egy réges-régi gyerekszáj, még Levi idejéből) mentünk, de tudjuk, nem kell messzire menni, hogy jól érezhessük magunkat. Én két csodás kis emberkével töltöttem a napot, míg másik két csodás ember körbefutotta a tavat, a harmadik pedig a nagyi kényeztetését élvezte, sajnos kissé betegen.

Szeptember 1.

Eljött az a felfoghatatlan, megismételhetetlen, örömteli pillanat, amikor mind a négy, mondom mind a NÉGY gyermekünk iskolába indult. Annyira örülök, hogy Férjúr is átélhette ezt!

Nyári krónika képekben, nagyjából

Mert jó volt, mert eseménydús volt, mert rövid volt és mert nem szabad róla elfeledkeznünk.

Június

Brutálfutás volt idén is

Július

Nem szívesen engedtem, de Levi átúszta a Balatont

Az eredmény számomra: szétázott, görcsölő test, hányinger, hideglelés.

Az eredmény számára: legyőztem a korlátaimat és megcsináltam.

Meghosszabbítottuk az átúszást és sátoroztunk néhány napot a kedvenc balatoni kempingünkben.  Óriási Bang-partyk, tollasozás, piacozás, grillezés, minden belefért abba a négy napba.

A látszat ellenére segítettek a sátor állításánál.

Pure Fashion táborban voltam szervezőként. Öt nap tömény feltöltődés.

Levi és Férjúr meghódították a hegyeket.

Először Dobogókőt gyűrték le, csak úgy.

Aztán a Kékesnek vágtak neki, szervezett verseny keretében.

Kalandos három napot töltöttünk Fadd-Domboriban a barátainkkal és még három gondjainkra bízott gyermekkel. Mert családilag is szeretjük a kihívásokat.

Csak ficam, de néha még most is érzem.

Levi ráérzett a sport ízére.

Túratriatlon a Velencei-tónál, ahol mit ad Isten, épp korzettes találkozó is volt, Bende legnagyobb örömére (nem).

Családi tábor, idén Torockó helyett az Őrségben.

Csodás néhány nap, jó barátokkal, jó helyen.

Van, aki így számháborúzik...

...van, aki meg így.

Közben hirtelen negyven éves lettem.

Ezért az estéért nagyon, de nagyon hálás vagyok a barátainknak, nem is tudják, mennyire.
A legszebb ajándékom.

Aztán még hirtelenebb tizennyolc éves házasok lettünk.

A nyár utolsó momentumaként pedig Hajdúszoboszlóra utaztunk négy napra. Míg itthon hűvös volt és csepergett az eső, mi leégtünk a napon.

Nem volt idén nagy családi nyaralás, inkább sok rövid és nem is mindegyik teljes létszámmal. Volt viszont minden gyereknek tábor, több is, nagymamánál nyaralás, lustálkodás, délig alvás, éjfélkor fekvés, délben hamburgert evés, estére meglógás és Duna parton koktélozás. Egyszóval minden, de minden, amitől nyár lehet a nyár.