A bárányok márpedig nem hallgatnak

Reggel óta azon gondolkodom, - mikor is kiderült, hogy Vercsi bárányhimlős lett -, hogy egy betegség sosem jön jókor, de most aztán még annyira sem.

Összefüggést keresek és látok mindenben:)

Példának okáért, abban, hogy a dugipénzemből (1) megajándékozhatnám a ház urát egy vágyott álomkávéfőzőgéppel, de mert női mivoltomból kifolyólag kikotyogom a tervemet, ő rögtön meg is vétózza azt. Lejjebb adjuk és megelégszünk egy másfajtával is, amit terveim szerint csak akkor kerül megvételre, ha a várva várt lakásvásáron jól teljesítek és megkeresem az árát. 

Na, már most. Kicsi angyalkánk(2), pont mára, pont mostanra időzített, így a lakásvásár részemről talán(3) elmarad. Vele együtt elmarad a finom... zamatos... illatos... habos kávék kortyolgatása is.

Úgy veszem, hogy ez egyfajta figyelmeztetés, jelzés, hogy nem is kellenek nekünk azok az aromás... habos-tejes... kakaóval szórt kávék. Oké, elfogadom.

De mire véljem azt, hogy végre rászántam magam és elkezdtem(4) vízitornázni, de most minimum két hétig ezt is abba kell hagynom. Mire az utolsó bárányok is elmennek és végre lesz némi szabadidőm, addigra meg bezár az uszoda, karácsony címszó alatt.

Ebben most még nem látom az összefüggést, bárhogy is kutatom:)

(1) a sok munkának meg van ám a gyümölcse:) (büszke, vállveregetős smile)

(2) tényleg egy angyal, mert pontosan úgy viseli az egészet, mint az angyalok tennék. Vagy legalábbis gondolom én, hogy így tennék:)

(3) egyenlőre nem nagyon visz rá a lélek, hogy férji utasítás ellenére is, elmenjek és itt hagyjam a kis betegemet

(4) azaz már egyszer voltam

Ki mint veti ágyát...

Bevetették az ágyat...

Reggelente

Szinte minden reggel elhangzik a fohász, hogy kapjak erőt a nyegleségét, a pimaszságát türelemmel és okosan kezelnem. Rendszerint van is Ideje velem foglalkozni, de olyan is van, hogy nincs. Na, akkor néha kitör a reggeli veszekedés, amire naná, hogy visszafeleselés a válasz, amitől én naná, hogy még mérgesebb leszek és mindenféle szankciókat vezetek be, amire naná, hogy sértődés a reakció. Persze mindig minden megoldódik, mert nem bírom látni a megnyúlt képét és nem szeretném, ha így telne a napja a suliban, ezért akkora lyukat beszélek a hasába, hogy nem bírja tovább és egymást átölelve megyünk ki az ajtón.
Így történt ez ma reggel is.

Köszönöm, hogy ilyen kamaszt Adtál nekem!

Félreértés történt

Rengeteg verset, éneket tanult az új és kiváló óvónéniktől. De mindben van egy kis galiba, amitől még édesebb és még kedvesebb lesz.

Apa dala, 
Apa dala, 
három tarka macska, 
három tarka macska.

Egyik széná,
másik rossstál,
harmadik az osztály,
harmadik az osztály.
(Én hozzágondoltam a dallamot, de aki nem ismerte volna fel, "A part alatt..."-ról van szó, ami egyébként a születése óta a kedvence.)


Amit az oviban, elalvás előtt szoktak nekik énekelni, nem ismerem, de így kezdődik:
Nyuszi füle lekomó...

És van még, de naná, hogy nem jut eszembe:(

14

Született egy kicsi gyermek, akit csak bámultam órák hosszat, akit alig mertem megfogni és aki okozott néhány álmatlan éjszakát. 

Ez a kicsi gyermek mára már magasabb nálam, pelyhedzik a bajusza és már szinte felnőtt. 14 éves...

Hogy történt ez? Ilyen hirtelen?

Még rosszabb

Egy elrontott és félresikerült nap után hazajönni és egészen az ajtóig azt érezni, hogy dejóvégreitthonvagyok, majd az ajtón belépni és hányni a rendetlenségtől és azt érezni, hogy akkor most mégis inkább visszamennék, az rossz. És ezt most nagyon csúnyán szeretném mondani. Még annál is rondábban. Káromkodva.

"Kérjetek és megadatik néktek"

Elmondta, hogy őt mennyire bántja a barátnői viselkedése és nem tudja, kinek adjon igazat és egyáltalán, fogalma sincs, mit tegyen, nem érti a helyzetet, nem tudja, hogyan jutottak el idáig. A végén már zokogott szegénykém. Hű, nagy bajban voltam magam is, felnőtt fejjel sem tudtam okosat mondani, hogy érezheti magát akkor ő? Végső tanácsom az volt, kérjen tanácsot Tőle. Kért és kapott. És nagyon okosan megoldották. 

Ma este azt is elfecsegte, hogy elment az iskola kápolnájába és megköszönte a Segítségét.

Én pedig azért fogok ma este hálát adni, hogy vannak olyan pillanatok, amikor megnyílik előttem és elmondja, mi nyomja a lelkét és hallgat is rám. És megköszönöm, hogy lehetek, mégis tudok segítő és támogató édesanya lenni.

Kérni és kapni

A közért előtt odajött hozzánk egy koldusasszony, aki nem pénzt szeretett volna, inkább arra kért, vegyünk neki és az öt gyerekének ennivalót. Veronika persze nem értette a dolgot. Elmondtam, hogy ő szegény és nincs pénze ennivalóra, mi pedig segítünk neki, mert adni jó. Ő pedig elmesélte nekem, hogy Márton is odaadta egy koldusnak a köpenye felét és az Úr megjelent álmában és nem akart püspök lenni és elbújtatták a libák és aztán mégis püspök lett. Én meg ott guggoltam és ahogy az már lenni szokott, könnyezve hallgattam, ennek a csöpp gyermeknek a szájából azt, amit minden embernek tudnia és éreznie kellene.

Számomra bebizonyosodott, hogy csodák, apró, de annál értékesebb és lényegesebb csodák egy közért parkolójában is történhetnek.

Zárójel1: Az asszony természetesen kapott húst is, kenyeret is, meg még ruhákat és ágyneműket is az autó csomagtartójából. Vercsit pedig az élmény és Szent Márton története elindította egy olyan úton, amin remélhetőleg még sokáig járni fog és megtanulhatja, hogy önzetlennek lenni jó.

Zárójel2: Eszembe jutott az is, hogy talán a név kötelez, hiszen Veronika volt az, aki kendőt nyújtott Jézusnak...

Az Úr szerepében

Itt pedig mint koldus

Modern kereszténység

Ülünk a templomban. Ő összehajtogatott papírlapból készült telefonnal a fülén beszélget. Halkan sutyorog, mégis zavaróan hat. Rászólok, hogy inkább tegye le, majd mise után beszélgessenek.
-De Jézussal beszélek!!

43

... plusz még két napos ez az áldott, jó ember.

♥♥♥

Jól áll(hatna)

Megint TÖK rövid a hajam. Szoknom kell, nem vitás.
De hogy jól áll-e, arról ma reggel meggyőzött egy spontán elszólással.

-Nem áll jól neked ez a kövér haj.

Fontos a vitaminpótlás

-Amikor ti apával csókolóztok, akkor átmegy a vitamin?

Rögtön megkérdeztem apát, nincs-e vitaminhiánya:)

Majd az autóban könnyesre röhögtem magam, amikor megláttam, hogy vitamin akció van:)

Hogyan is?

A keresztanyja az orromra koppintott. Akkor azt gondoltam, hogy de igazam van, mert tényleg nem egy lángész, de most, hogy már gyógyulok és másképpen is tudom szemlélni a dolgokat (sőt! törekszem, hogy CSAK másképp lássam a dolgokat), egészen mást gondolok. Most már azt gondolom, hogy olyan, mint én: magasan a föld felett, a szíve által vezérelve éli az életét. Hiba volt tőlem, hogy a fiúkhoz hasonlítottam és nem őt láttam saját magában. Ha lett volna gyerekkorom, ilyen lettem volna, mint ő. Egy az egyben.

Mindez egy meghitt, kedves beszélgetésből, ami onnan indult, hogy ki milyen napon született és ott végződött, hogy mi zajlik le az anyaméhben a baba születésekor. Rájöttem, hogy ő nagyon is okos, csak más dolgok érdeklik, mint másokat. Lány:)

Ősszel

Ősszel még nem láttuk a kedvenc szálláshelyünk környékét. Megint nem tudtunk csalódni a házigazdákban. Rövid idő volt ugyan, de minden pillanata a miénk.

 A kósza hírekből, amik otthonról jöttek, hallottuk, hogy esett a hó, mégis furcsa volt szembesülni vele, mikor az egyik pillanatban még sárkányt eregettünk verőfényes napsütésben az ország legalacsonyabb pontján, majd a másikban hógolyóztunk a legmagasabbon.