2012. november 11.

"Kérjetek és megadatik néktek"

Elmondta, hogy őt mennyire bántja a barátnői viselkedése és nem tudja, kinek adjon igazat és egyáltalán, fogalma sincs, mit tegyen, nem érti a helyzetet, nem tudja, hogyan jutottak el idáig. A végén már zokogott szegénykém. Hű, nagy bajban voltam magam is, felnőtt fejjel sem tudtam okosat mondani, hogy érezheti magát akkor ő? Végső tanácsom az volt, kérjen tanácsot Tőle. Kért és kapott. És nagyon okosan megoldották. 
Ma este azt is elfecsegte, hogy elment az iskola kápolnájába és megköszönte a Segítségét.
Én pedig azért fogok ma este hálát adni, hogy vannak olyan pillanatok, amikor megnyílik előttem és elmondja, mi nyomja a lelkét és hallgat is rám. És megköszönöm, hogy lehetek, mégis tudok segítő és támogató édesanya lenni.


2 megjegyzés :

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)