A közért előtt odajött hozzánk egy koldusasszony, aki nem pénzt szeretett volna, inkább arra kért, vegyünk neki és az öt gyerekének ennivalót. Veronika persze nem értette a dolgot. Elmondtam, hogy ő szegény és nincs pénze ennivalóra, mi pedig segítünk neki, mert adni jó. Ő pedig elmesélte nekem, hogy Márton is odaadta egy koldusnak a köpenye felét és az Úr megjelent álmában és nem akart püspök lenni és elbújtatták a libák és aztán mégis püspök lett. Én meg ott guggoltam és ahogy az már lenni szokott, könnyezve hallgattam, ennek a csöpp gyermeknek a szájából azt, amit minden embernek tudnia és éreznie kellene.
Számomra bebizonyosodott, hogy csodák, apró, de annál értékesebb és lényegesebb csodák egy közért parkolójában is történhetnek.
Zárójel1: Az asszony természetesen kapott húst is, kenyeret is, meg még ruhákat és ágyneműket is az autó csomagtartójából. Vercsit pedig az élmény és Szent Márton története elindította egy olyan úton, amin remélhetőleg még sokáig járni fog és megtanulhatja, hogy önzetlennek lenni jó.
Zárójel2: Eszembe jutott az is, hogy talán a név kötelez, hiszen Veronika volt az, aki kendőt nyújtott Jézusnak...
 |
| Az Úr szerepében |
 |
| Itt pedig mint koldus |
Könnyeket csempésztél a szemembe.... :')
VálaszTörlés