2012. december 30.

10


"Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Kosztolányi

Köszönöm, hogy megtanítottál arra, hogy minden ember egyedi és nincs hozzá hasonló. Megvívtuk a harcunkat, de most már tudom.

Isten éltessen, Pannikám!♥



2012. december 29.

Szünidő

Sokáig alszunk. Mindannyian. Még én is.
Pihenünk: ki a számítógép előtt ül, ki rajzol, ki babázik, ki olvas, ki kötöget, ki fut, mindenki élvezi a boldog, semmittevős órákat.
S egyszercsak azt látom, hogy valaki még tanul is. Őrület:)

Kimondott szó

Szokásosnál is tovább tart és erősebb az ölelése. 
Érzem, hogy ez valami más.
Nem engedi, hogy az arcába nézzek, de érzem, hogy sír.
-Mi baj van? Megbántottalak? De hát nem mondtam semmi olyasmit?!
-Csak azt nézted, hogy elraktam a ruhámat és nem azt, hogy hogyan.

Folyton szidom szegényt a trehánysága miatt, amivel többet ártok, mint használok.
Újabb leckét tanultam meg.

2012. december 23.

Gyarmathy Irén: Jöjj el, Karácsony!

Hordozlak magamban egész évben, 
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban, télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák, 
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem, 
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony!-úgy várlak, kérlek.

2012. december 11.

Hajthatatlan

Azért néha fordítva is van ám.
Ő beszél lyukat az én hasamba, hogy kibékítsen. Csak neki sokkal rövidebb ideig tart:)
(S nekem sokkal jobb érzés, hogy megtanulta, hogyan kell csinálni. Szeretem!)

Völgyek és hegyek

... vagy fent és lent. Nevezhetjük bárhogy, a hegy és a fent sokkal jobban hat az ember lelkének, ez nem lehet kérdéses. 
Nemrég még azon aggódtunk, hogy tud-e tovább dolgozni a munkahelyén vagy kirúgják, tegnap este pedig arról beszélgettünk, megpályázza-e a kiírt vezetői posztot ugyanott.
Ezáltal már az is kiderült, hogy a próbatételt kiálltuk, miénk a fele királyság.

2012. december 7.

Mikuláskor mikulásvirágot

Tegnap este szöszmötöltünk Vacskamati nyomán.










Hasonló a hasonlóval

Ez az ismeretlen, kedves embertől származó mondat helyre billentett: anyaként még nem vesztem el.
Júlia ezeket írta a blogjában egy reggeli bejegyzésem okán:

találtam egy blogot, abban egy mondatot, amit erősen a szívembe zártam. Tanítás. Az anyaságról. A kötelességről. A gondoskodásról. A minimumokról, és arról, hogy ezekben a minimumokban egész életünk benne kell, hogy legyen.

Köszönöm!

2012. december 6.

Lelkinap

Ismét, immár harmadszorra segédkeztem egy lelki napon Panniék osztályában.
Néhány hete összegyűlünk, mi anyukák, témát választunk, ötletelünk, szervezünk. 
Nagyon készültünk rá most is, de ez a tegnapi valahogy nem jól sikerült. Emészt a bánat, hogy elrontottam, nem jól csináltam, sőt! rosszul csináltam. Azt hiszem, többé nem vállalom ezt a megtisztelő feladatot.
S közben elgondolkodom azon, hogy merre is megyek, jó-e ez a nagy őszinteség és önbizalom. Merthogy  a múltkori közgyűlésen simán lebirkáztam az ott jelenlévő kilencven embert (tényleg azok voltak egyébként, de semmi jogom ezt közölni is velük), most meg leszedtem tizenhat gyerek fejét, mert már elegem volt abból, hogy a lelkünket kitesszük értük és képtelenek nem beledumálni, szótfogadni, nem visszabeszélni és együttműködni (ez is igaz volt, de ehhez sem volt jogom). Jó ez így? Nem. Ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit bárkinek is? Senki. Úgyhogy meg kell tanulnom csendben maradni:)

2012. december 4.

Reggelente hideg van

Hogy a reggeli rorátéra odaérjenek, igen korán kell kelniük.
Az a minimum, hogy vasalóval előmelegítem a ruhájukat ebben a hidegben:)

2012. december 3.

Activity

Junior változat. Próbáltuk mutogatni, mint ahogy az eredeti leírás kéri, de neki még nem ment, módosítottuk hát és elmondtuk, mi van a képen. Abban viszont remekelt, a beszédben is és a kitalálásban is, de kétségkívül a kitalálás volt szórakoztatóbb. 

-Egy ember, aki a virágokat gondozza.
-Virágász?

-Ilyenek leszünk, ha kimegyünk az esőre.
-Bátor?


Sokat tanulok tőlük

-Gyere, Levi, megfésüllek, mert feláll a hajad!
-Nem, a hajam jól áll. A világ van fordítva.