2012. december 7.

Hasonló a hasonlóval

Ez az ismeretlen, kedves embertől származó mondat helyre billentett: anyaként még nem vesztem el.
Júlia ezeket írta a blogjában egy reggeli bejegyzésem okán:

találtam egy blogot, abban egy mondatot, amit erősen a szívembe zártam. Tanítás. Az anyaságról. A kötelességről. A gondoskodásról. A minimumokról, és arról, hogy ezekben a minimumokban egész életünk benne kell, hogy legyen.

Köszönöm!

2 megjegyzés :

  1. Engem is régen ért ekkora megtiszteltetés :)
    És akkor: köszönöm....
    Anyaként?
    Semmiként nem veszhetünk el...
    Jó munkát, áldott készülődést az ünnepre!

    VálaszTörlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)