Ez az ismeretlen, kedves embertől származó mondat helyre billentett: anyaként még nem vesztem el.
Júlia ezeket írta a blogjában egy reggeli bejegyzésem okán:
találtam egy blogot,
abban egy mondatot, amit erősen a szívembe zártam. Tanítás. Az
anyaságról. A kötelességről. A gondoskodásról. A minimumokról, és arról,
hogy ezekben a minimumokban egész életünk benne kell, hogy legyen.
Köszönöm!
Engem is régen ért ekkora megtiszteltetés :)
VálaszTörlésÉs akkor: köszönöm....
Anyaként?
Semmiként nem veszhetünk el...
Jó munkát, áldott készülődést az ünnepre!
Köszönjük, hasonló jókat nektek is!
Törlés