Elszökni egy kicsit...

Volt sírás, volt nevetés.

Volt örömkönny, volt bánatkönny.

Volt kiabálás, volt csendes szó.

Volt ellökés, volt ölelés.

De így járnak azok, akik a hétköznapokon nem szentelnek elég figyelmet egymásnak:)

A végére persze helyére került minden és örültünk egymásnak, csak elvesztegettünk egy csomó időt az elején. Majd jövőre bepótoljuk!

20

A lány izgatottan várt. Furcsa bizsergést érzett gyomortájékon.
Egyik lábáról a másik lábára állt, keze izzadni kezdett.
Fel-fel pillantott a forgó órára. Általában mindenhová az utolsó pillanatban érkezett. Most nem.
Félve pislogott a tömegbe. Az előtte elsiető emberek arcát fürkészte. Remélte, hogy valamelyik ő lesz.
Aztán végre megpillantotta.
Az a huncut mosoly a szája sarkában... attól dobbant nagyot a szíve két nappal ezelőtt is.
Az a kis csibészség a szemében, ahogy közeledett feléje.
Kezében pedig az üveg pezsgő, amiben fogadtak.
-Te jó ég! - hagyta el a lány száját, ami egyáltalán nem illett egy első randevúhoz.
A döbbenet, hogy a randevúra nem farmerben és farmeringben kellett volna menni, kiült a lány arcára. Ő öltönyben volt...
A késői ebéd, a süti és kávé után a fiú ezután sétálni hívta a lányt.
A hegyről lefelé andalogva már fogták egymás kezét és játékosan évődtek egymással.
A hűvös éjszakában összebújva bámulták a kivilágított Budapestet.
Egymásra néztek és megcsókolták egymást.

Mindez 20 éve történt...

Tartozni valahova

Tulajdonképpen már csak formalitás, de mégiscsak nagyon fontos dolog.  

Nekem remegett kezem-lábam és ahogy az tőlem elvárható, végigbőgtem az egész szertartást. Férjúron is olyat láttam, amit az elmúlt 17 év alatt alig, legfeljebb az esküvőnkön vagy a gyermekeink születésénél: megilletődött zavarodottságot.

Mondhatjuk, hogy tényleg csak formalitás, hiszen mióta az iskolával együtt megismertük a Regnum Christi mozgalmat, tevékenyen részt is veszünk az életében, de azért mégis egészen más volt reggel felkelni. 

Most már Regnum Christi tagok vagyunk.

Ruha állásán nem röhög! Csinos voltam, csak elfelejtettem megigazítani:))

Hegytetőn

Egyedül tölteni a hétvégét, gyerek, férj és minden kötelezettség nélkül, már maga főnyeremény.

De szerelmes mms-t kapni vasárnap reggel és hogy még ott, Dobogókő tetején is felém gondol, hát az minden, de minden jó érzést képes felülírni.

Ha nem velünk történne és nem élném át személyesen, azt mondanám, ilyen csak a mesében létezik, hisz idén leszünk tizenhét éves házasok.

Máskülönben őt ez várta egyik reggel a konyhában :)

Tihany

Ahogy annak lennie kell, egészen addig jó idő volt, amíg az autóban ültünk. Onnantól kezdve, hogy kiszálltunk az autóból, nem láttunk napfényt. Az eső, a szél, a fekete felhők és az abbahagyhatatlan fogvacogás ellenére is jó volt.

Köszönöm, neked, Férjúr és nektek, kedves házasulandók és nektek, drága gyermekeim!

Keresztút

Idén is. Most együtt.

Párbeszéd

Riportot látunk a tévében, a házasság hetéről, egy riportalany azt mondja, hét éve házasok és túl vannak a vízválasztón és nem csinálná másképp.
Férjúr rámnéz:
-Mi már túl vagyunk rajta. Hányszor is?
-Várj...hányszor is...?  (csendes fejszámolás, egyre kikerekedő szemek, csodálkozó egymásra bámulás) A tizenhetediket tapossuk.
-Neee! B.sszus! Már tizenhét?!?!? 
-Bizony annyi!

♥♥♥

Pillanatok

Mélyen beszívom az illatát.
Lehunyt szemmel ölelem.
Mindent az emlékezetembe kell vésnem.
Hogy emlékezzek rá a legközelebbi gödörben.
Mert nagyon hiányzott.

Szíved dobbanása

Az ágyban kortyolgatják a kávéjukat, belerévedve a derengő félhomályba.
Még a felsejlő álmok után kutakodnak, álom és ébrenlét között.
Csend van még, olyan békés, meghitt csend.
Kiürülnek a kávésbögrék és egymáshoz bújnak.
A szívére hajtja a fejét és már hallja is az ismerős dobbanást. Mintha az övé is ugyanígy dobogna.
Melegség járja át. A hála, az öröm, a szeretet és a szerelem melegsége.
Mert tudja, hogy ez a szív csakis érte, értük dobog.
Történjen bármi.

16

Töretlen szerelemmel.
Tűzön-vízen át. Együtt.

Ketten voltunk

A szerelmetes hétvége is remekül sikerült. Volt séta, vacsorák, színház és bolhapiac. És ő még futott is, én nem:)

Vette a lapot

Elvisz oda, ahol az első hivatalos hétvégénket töltöttük együtt s még az azóta megszűnt "florian press" nevű újságban is szerepeltünk.

Mondjuk tettem rá célzásokat, hogy én erre mennyire vágyom, de hogy még ugyanabban a panzióban is fogunk megszállni és hogy még színházat is szervezett szombat estére, na és hogy vasárnap meg bolhapiacozunk?! 

Mi ez, ha nem szerelem?:)♥

Ui: Mondjuk azt is mondta, hogy visszük a futócuccunkat...

Burokban nevelődöm

Próbatétel előtt állunk, amiben a legrosszabb a hosszas várakozás.

Mindig irigyeltem a tárgyilagosságát, a derűs nyugalmát, ami most sem hagyja el:

Amíg én nem esem kétségbe, neked sem kell.

♥♥♥

Áldom a sorsot, az életet, a csillagok együttállását, de leginkább a Jóistent, hogy lépteinket annak idején egymás mellé igazította.

Egyszercsak

Egyszercsak tizenöt éve lett hirtelen.
Az első nagyon-nagyon fontos nap az életemben.
Minden percére, minden könnycseppre emlékszem.
Mert már akkor sem bírtam visszatartani a könnyeimet.
Megerősödtünk egymásban, egymással.
Köszönöm!

Végülis... tök nevetséges

Na nem csak aranyember tud ám lenni.

Mert eszembe sem jut ilyenekre gondolni, amikor este tízkor, végezvén a mosogatógép ki- és bepakolásával és az utolsó adag mosott ruha teregetésével, fogja a két napja az előszobai komódon pihenő tortatálat és kiemeli az őt beborító fél pár kesztyűk, sapkák, újságok, szórólapok, használt papírzsepik, hajgumik, ovis rajzok és iskolai dolgozatok jól egybeágyazott halmazából (arról, hogy ez a halmaz hogyan és miként képződött, inkább nem mesélnék, miatta szemrehányást elsősorban csak magamnak tehetnék...) és a helyére teszi. Nem a zsepiket dobja a szemétbe, nem a kesztyűknek keresi meg a párját, nem a sapkákat teszi bele a kosárba, hanem a tortatálat teszi be látványosan a szekrénybe. 

Vádló és bánatos tekintettel követem minden mozdulatát, az ágyból, pizsamában, nyugodt lelkiismerettel Zachert olvasva. Amikor észreveszi immár kérdővé és támadóvá vált tekintetemet, már válaszol is:

-Csak eltettem, mert nem akartam, hogy véletlenül leverjük. (Aha. Éjszaka. Meg két napja senki nem verte le.) Baj?

-Dehogyis, drágám! (De érzi az iróniát a hangomon.)

-Na, most mi van?

-Szerintem meg inkább azért csináltad, hogy lelkiismeret furdalást okozz nekem.

-Te bolond vagy!

-Máskülönben, miért csináltad volna éppen most és ilyen látványosan?

Úristen! Most vagy üldözési mániám van vagy beléptem a HFK-ba. (Hálátlan Feleségek Klubja, alapítva: 2012-ben, általam)

Hála

Minden reggel felébreszt, amikor ő is ébred és behozza az orvosságomat.

Várni kell a gyógyszer bevétele után, úgyhogy még betakargat, megsimogat és fél óra múlva hozza a langyos tejes kávét, mert langyosan és tejesen szeretem. A hátam mögé párnát tesz, megcsókol és már az ajtóból integet, mert indul dolgozni.

Kényeztető pihenés

Azt gondoltam, hogy erről a hétvégéről majd számtalan fotón keresztül fogok beszámolni. Ám ki sem mozdultunk a szállásról, inkább masszázsról masszázsra jártunk, áztattuk magunkat a termál vízben vagy kondiztunk (na nem én!). Ha nem ezeket, akkor a szobánkban olvastunk vagy tévéztünk vagy aludtunk. Szóval adtunk az érzésnek, hogy pihenhetünk és hogy kettesben lehetünk.

Nem szerettem volna azonban, ha feleslegesen fagyoskodik velünk a fényképezőgép, ezért hazafelé Egerszalók fel vettük az irányt. Hát, nem akármilyen kincsünk van nekünk kis hazánkban!

Természetes, hogy vannak emberek, akik ebben rögtön pénzt látnak és hatalmas, csilli-villi szállodát építenek erre a különleges képződményre alapozva, de szerencsére hagytak vizet a pórnépnek is, így egy aprócska strand is épült nem messze ettől a csodától. Először csak nagykabátban merészkedtünk közelebb hozzá, de egy pufajkás bácsi invitált, próbáljuk ki, de legalább nézzünk szét. Persze bolondériáért nem kell a szomszédba menni nekünk sem, megkérdeztük egymást hülyék vagyunk vagy hülyék vagyunk? És igen, hülyék vagyunk:)

(Ezt én is kipróbáltam és nagyon jó. Érteni vélem a skandinávokat, akik szauna után megfürdenek a hóban. Az én hóban való fürdésemről készült fotó számomra is elég borzasztó, nem kívánok sokkolni vele másokat sem:D Inkább egy bombázó pasi fürdőruhás képét nézegessétek:D)

Aprócska semmiség

Nem is tudom, mi járhatott a fejében, amikor kilépve az uszodából a nyirkos őszi reggelen, elküldte azt az üzenetet.

Tudta, hogy ez milyen sokat jelent a másiknak. Ettől jókedve lesz és arcára fagy a mosoly egész napra.

Szeretlek!

Egy szó csupán, de mégis sokat jelent, az ereje hatalmas.

Tudta ezt jól ő is. 

Talán tudta azt is, hogy a másik könnyezve mosolyog és érzi, nem történhet semmi baj, hisz szeretve van.

És ezért és evégett, az a másik is nagyon szeret.

14

Tizennégy évvel ezelőtt végigzokogtam azt a bizonyos napot.
Először az izgalomtól,
aztán az örömtől,
aztán a meghatottságtól,
végül a boldogságtól.

Ma ugyanezt fogom csinálni.
Csak először a meghatottságtól,
aztán az örömtől,
aztán az izgalomtól,
végül a boldogságtól.

Mert ma ez várt az asztalon, amikor ő már rég tovanyargalt...

Lopott percek

~~~♥♥♥~~~

Korán kelek, nem hagynak aludni a gondolataim.
Hamarosan Ő is felébred, nemsokára finom kávéillat érződik.
Amíg lefő a kávé, visszabújunk az ágyba.
Hozzábújok, Ő szorosan átkarol, érzem a szívverését.
Nem kellenek szavak, elég egy érintés.
Egyszerre gondoljuk ugyanazt: milyen jó így.
Egyszerre mondjuk ki: szeretlek.
Tudom, történhet bármi, ez a nap csodaszép lesz.
Mert csodaszépen kezdődött.



 ~~~♥♥♥~~~