Volt sírás, volt nevetés.
Volt örömkönny, volt bánatkönny.
Volt kiabálás, volt csendes szó.
Volt ellökés, volt ölelés.
De így járnak azok, akik a hétköznapokon nem szentelnek elég figyelmet egymásnak:)
A végére persze helyére került minden és örültünk egymásnak, csak elvesztegettünk egy csomó időt az elején. Majd jövőre bepótoljuk!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)