Panninak

Eme jegyzet keletkezett gyermeknek, mely egyed neten lesne bele jelen helyzetbe.

Drágám!
Ilyen most, vasárnap délután a régi szobátok.

Ilyen pedig az új szobátok...´
Egyenlőre még csak a falak szép, új színét tudjátok megnézni, semmi egyebet:(

Még beletelik néhány napba, míg festék kerül a maradék két szoba falaira is (hétfő, kedd). Ha az megvan, akkor végre helyére kerülhetnek a bútorok (ebben is lesz pici meglepetés!:D) és kezdődhet a csinosítgatás. Mire hazajöttök, minden készen lesz!
Szeretünk benneteket!

Dezsavú (ejtsd: deja vu)

Itt tartunk most.
Ugyanott, mint három napja, amikor hozzákezdtünk.
Ácsorgunk.
Toporgunk.
Várunk.

Eme jegyzet gyermekeknek, melyek nem ehelyt leledzenek:)

Kész!!!

~~~♥♥♥~~~

Van egy kedves ismerősöm, aki mosolygós Julcsinak hív engem:)
Ha most látna, inkább vigyorgós Julcsinak hívna, azt hiszem:D

Igen, még hiányzik a fiók és sok minden használhatatlan, de ezek nüansznyi dolgok az elmúlt időszakhoz képest:)

Minden rosszat visszavonok az asztalosról, mert a végeredmény remek és még azt is elintézte, hogy az a két fiók (jelenleg hiányzó), ami eredetileg álfióknak indult, mégis használható fiók legyen.

~~~♥♥♥~~~

Ezzel a bejegyzéssel még tartoztam. 

Éppen amikor írtam a bejegyzést, elszállt a gépünk. 

Azóta a nyár utolsó sóhajtásával még nyaraltunk is egyet a festői Zemplénben, de erről később. A lényeg, hogy a kész és gyönyörű lakásunkba térhettünk haza. Fenséges érzés volt:) 

Néhány ma készült kép, csak az összehasonlítás miatt:)

~~~♥♥♥~~~

Őrizd meg a méltóságod

~~~♥♥♥~~~

Még akkor is, ha az előzetes ígéretek szerint a mai vacsorádat egy gyönyörű és tiszta konyhában kellett volna elfogyasztanod, de ehelyett még mindig kerülgeted a zsákokat és miközben eszel, kénytelen vagy megelégedni a csupasz fiókok és a majdani konyhapulton felhalmozott tányérok, zacskók és dobozok látványával..

Én mégis azt mondom, örülj, hiszen vacsora után még így is bekapcsolhatod a mosogatógépedet, amit végül mégis kisírtál:)

~~~♥♥♥~~~

Láttatok már csodát?

~~~♥♥♥~~~

Én igen:)

Kicsi csoda csupán, de nekem annál többet jelent:)

Igaz, ma még jönnek a mesterek és holnap(?) jön az asztalos, de már fürödtünk és itthon aludtunk.

Egyetlen momentum árnyékolta be a tegnapi napot: reggelre virradóra ellopták a folyosóról a munkások szerszámait. Nem hinném, hogy dolgozni szeretnének velük....

Aljas gazemberek járják talán éjszakáról-éjszakára a házunk folyosóit, zsákmányban reménykedve.  

Nemrégiben a babakocsinkat lopták el...

Az alagút vége....

~~~♥♥♥~~~

Már nincs messze...
De közel sem....

A fürdőkád már a helyén.
Ez már egy biztos pont.

 A konyhában már folyik a víz.
A hideg is.
És a meleg is.
Ha áram alatt lenne, már használhatnám a mosogatógépet is.
De semmi mást.
Viszont holnap már nem pohárból adom a kávét és bögréből a narancslevet.

És van még számtalan fehér folt.
Mondjuk a WC.

Vagy a gyerekszoba, az átlényegült fürdőszobánkkal.

De már a nappalit sem érdemes takarítanom.

Állítólag csütörtökre minden készen lesz.
Az asztalos meg szombaton befejezi a konyhát.

De én hiszem, ha látom.
~~~♥♥♥~~~

Egy kis jó is

~~~♥♥♥~~~

De nem azzal kezdem, hanem a rosszal:)
Béna IKEA.
Béna mi.
Béna (akarom mondani szavahihetetlen) asztalos.
Béna haladás.

~~~♥♥♥~~~

Csillagos ötös az egyik nagy elektronikai áruháznak.

Ugyanis a nagy lelkiismeretfurdalásukban 45 ezer forintot engedtek egy sokkal jobb és nagyobb mosogatógépből, mint amit kinéztünk és amit a cég végül nem szállított. Juhéj! Végre valami pozitívum is. Ha úgy vesszük, megspóroltuk a gyerekek jövő heti úszótáborra valóját:)

~~~♥♥♥~~~

Kikapcsolódásképpen szombaton átvettük a főteret Csobánkán.
Merthogy átadták:)
Eszem-iszom, dínom.dánom :)
De jó volt, különösen a szerb néptáncosok előadása. Nem csak szépek és látványosak voltak, de egyfolytában mosolyogtak:)
Élveztük.
Ki így, ki úgy:)

~~~♥♥♥~~~

Kedélyjavítás?

~~~♥♥♥~~~

Aligha...

Köszönöm a sok biztató szót mindenkinek!
Bevallom, nem sokat javult a dolog. Egyéb külső tényezők miatt még romlott is:(((
De lesz még jobb...


Addig is egy csendélet (avagy előtte/utána) a lakásunkból:

~~~♥♥♥~~~

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni.

~~~♥♥♥~~~

Apa még tervez.
Még számolgat.
Még előrelát.
Minden reggel.
Minden délben.
Minden este.
Nappal.
Éjjel.
Újra és újra

Én már nem.
Nem tervezek.
Nem számolgatok.
Csak bólogatok.

Nincs készen a konyhabútor?
Jó...
Mégsem hozzák a megrendelt és kifizetett mosogatógépet?
Rendben...
Majd telefonál, mikor tud jönni?
Oké...
Újabb súlyos tízezrek?
Hogyne...

Már nincs jókedv.
Már nincs kacagás.
Már nincs derűlátás.

Lehetne, hogy most lefekszem aludni és addig alszom, amíg minden elkészül, minden meglesz és minden kitakarítódik?


~~~♥♥♥~~~

Üdvözletünket küldjük

~~~♥♥♥~~~

a Romhalmaz mellől.

 Az idő szép, bár most egy kicsit esik az eső.
Sokat dolgozunk, de azért jut idő játékra is.

Puszilunk mindenkit!

Levi                  Panni
                                                          jkdjf
                  Bende


          Julcsi                           Peti


~~~♥♥♥~~~

A 3. napon...

~~~♥♥♥~~~

Nem, nem a Teremtésről fogok írni:)
Bár ha úgy vesszük, tágabb értelemben ez is az.
Otthonteremtés.
Újjáteremtés:)

Ma már végre nem csak rombolás történt. Ez a tegnap kivert betonfal maradékának helyrehozása. Miután kiszedték azt a kb. 30 cm-es falat, ami hajdanán a konyhaajtót volt hivatott tartani, esküszöm "megnőtt" a tér és világosabb lett a folyosó...:)

A mai szépítés eredménye egy sokat szidott török csempéből készült borítás a kisebbik mellékhelyiségben,

és a konyha csempeborítása, glettelése.

Holnap padlólapok kerülnek ezekre a helyekre. A fürdőszobára csak hetek múlva kerül sor, konyhabútor (talán) a hétvégén már lesz:(

A nap slusszpoénja, egy kis szökevény. 

Aki teknősöket tart, tudhatja, hogy evés idejére az állatot ki kell venni a terráriumból (igen, tudom, hogy van aki nem így csinálja...:D). Mi is ilyen szabályszerűen csináljuk, amivel nem is volt baj addig, amíg a tekik el nem kezdtek nőni. Egyszercsak azt vettük észre, hogy nincsenek a kis dobozkában. Először csak az egyik, aztán a másik is kiugrott és naná, hogy egy eldugott kis sarokban lapult a szekrény mögött. A legnagyobb ramazuri akkor volt, amikor egyedül maradtam itthon és kiszöktek. Én ugyanis nem merem megfogni őket... Nos ha valaki akkor látott volna engem ezekkel a parányi lényekkel hadakozni, nem tartott volna teljesen épelméjűnek:D A lényeg azonban, hogy visszakerültek a biztonságos helyükre. De visszatérve a mai nap fénypontjára: békésen vacsoráztunk, mi is és a teknősök is, amikor egyszercsak van egy kis baj! felkiálltás hangzott az ideiglenesen raktárnak használt szobából. Bizony, az egyik teki kiszökött ismét, hiába a "hatalmas" ételes doboz. Nos, aki látta az előző bejegyzésben mutatott gyerekszobát, megértheti a félelmünket. Lelki szemeink előtt már átpakoltunk minden kanalat, poharat, lábast, fazekat és serpenyőt... Már majdnem elkezdtük a rámolást, amikor észrevettük, hogy  Tiki éppen a frissen csempézett konyhánkban gyönyörködik:))))

Lezuhanyoztattuk, mielőtt visszaengedtük. Mégsem mehet haza poros hassal:)))

~~~♥♥♥~~~

Köszönjük a sok-sok biztató szót, amit tőletek kapunk! Bevallom, ránk fér:)

~~~♥♥♥~~~

Ostromállapot

~~~♥♥♥~~~

Gyerekek már jó kezekben, nyugodt helyen.
Kezdődhet hát az igazi munka.

Ma még csak a konyhabútor szétszerelése és a csempe leverése volt soron. És a raktárbázis feltöltése, ami a fiúk szobája lett. Szegények! Kellett őket a konyha mellé költöztetnünk:) 

Ki gondolná, hogy mindeközben újabb gányságokra, hozzá nem értésre derül fény, amikor az ember teljesen lecsupaszítja a lakást és megrázza az áram...

Fürdőkádunk, WC-csészénk és mosdónk még mindig nincs. Van már viszont mosogatónk, igaz az kell majd legutoljára. Szerintem nincs olyan barkácsáruház Budapesten és vonzáskörzetében, ahol ne jártunk volna az elmúlt két hétben:)

~~~♥♥♥~~~

(Sok puszi, drágáim! Ráismertek a szobátokra?:D)

~~~♥♥♥~~~

Nekilátunk

~~~♥♥♥~~~

Sosem gondoltam volna, hogy ez is eljön.

Gyakorlatilag már hét éve erre vágyom, ha szűkebb időintervallumot nézünk, akkor csupán kettő.

Felújítjuk a fürdőszobát, a WC-t, az előszobát.

Nem lesz több utálatos penészfolt, arany cirádák a csempén, az előző lakó felületes és igénytelen munkája után való sikálás, súrolás, vakargatás.

Felújítjuk a konyhát is, ami számomra egy külön postot is megérne akár. Talán mindent elárul a kettőnk viszonyáról, ha elmesélem, hogyan is kezdődött.

Az első találkozásunk után, amikor legelőször megnéztük a lakást, amikor még szó sem volt megvételről, ezzel a konyhával álmodtam. Rémálom volt. Mert sehogy nem tudtam kibékülni a sötétbarna bútorral, a majdnem plafonig érő sötét színű lambériával és a kétszínű csempével. Aztán a lakást megvettük, de a konyhát sosem tudtam megszeretni. Finomítottuk apránként: első körben leszedtük a lambériát és feltettünk helyette egy alacsonyabbat, zöldet. Aztán leszedtem az alsó szekrényajtókat és a használhatatlan íves, akasztós polcokat a felső szekrények aljáról. Végül a legutóbbi festésnél leszedtük a második színű csempét is. Jobb lett, de nem az igazi. A lelkem mélyén már akkor újra vágytam. Az az álom intő jel volt:)

Az évek során rájöttem, hogy mindez a sok engem frusztráló, számomra igénytelen dolog azért volt, mert az előző lakásbitorlók (merthogy nem lakók voltak, az tuti!) nem szerettek takarítani és inkább mindent befedtek, amit csak lehetett. És hogy mindent olcsón megússzanak maguk csináltak minden munkát, hányaveti, talán hozzá nem értő módon.

De hétvégén minden dühös sikálásnak és szitkozódásnak végeszakad. Megkezdődik, amire oly' régóta vágyom. A gyerekeket egytől-egyig száműzzük és hamarosan egy új lakásba jöhetnek majd haza.

És reményeim szerint számomra is egy új időszámítás kezdődik. Legalábbis ami a főzést és takarítást illeti...

~~~♥♥♥~~~