Nyári krónika képekben, nagyjából

Mert jó volt, mert eseménydús volt, mert rövid volt és mert nem szabad róla elfeledkeznünk.

Június

Brutálfutás volt idén is

Július

Nem szívesen engedtem, de Levi átúszta a Balatont

Az eredmény számomra: szétázott, görcsölő test, hányinger, hideglelés.

Az eredmény számára: legyőztem a korlátaimat és megcsináltam.

Meghosszabbítottuk az átúszást és sátoroztunk néhány napot a kedvenc balatoni kempingünkben.  Óriási Bang-partyk, tollasozás, piacozás, grillezés, minden belefért abba a négy napba.

A látszat ellenére segítettek a sátor állításánál.

Pure Fashion táborban voltam szervezőként. Öt nap tömény feltöltődés.

Levi és Férjúr meghódították a hegyeket.

Először Dobogókőt gyűrték le, csak úgy.

Aztán a Kékesnek vágtak neki, szervezett verseny keretében.

Kalandos három napot töltöttünk Fadd-Domboriban a barátainkkal és még három gondjainkra bízott gyermekkel. Mert családilag is szeretjük a kihívásokat.

Csak ficam, de néha még most is érzem.

Levi ráérzett a sport ízére.

Túratriatlon a Velencei-tónál, ahol mit ad Isten, épp korzettes találkozó is volt, Bende legnagyobb örömére (nem).

Családi tábor, idén Torockó helyett az Őrségben.

Csodás néhány nap, jó barátokkal, jó helyen.

Van, aki így számháborúzik...

...van, aki meg így.

Közben hirtelen negyven éves lettem.

Ezért az estéért nagyon, de nagyon hálás vagyok a barátainknak, nem is tudják, mennyire.
A legszebb ajándékom.

Aztán még hirtelenebb tizennyolc éves házasok lettünk.

A nyár utolsó momentumaként pedig Hajdúszoboszlóra utaztunk négy napra. Míg itthon hűvös volt és csepergett az eső, mi leégtünk a napon.

Nem volt idén nagy családi nyaralás, inkább sok rövid és nem is mindegyik teljes létszámmal. Volt viszont minden gyereknek tábor, több is, nagymamánál nyaralás, lustálkodás, délig alvás, éjfélkor fekvés, délben hamburgert evés, estére meglógás és Duna parton koktélozás. Egyszóval minden, de minden, amitől nyár lehet a nyár.

Júliusok

Reggeli rutin kész, mosás a gépben, ebéd már a tűzhelyen rotyog. Már csak arra várok, hogy felébredjen, aki itthon van, addig jól megérdemelten nosztalgiázom.

Például azon, hogy három évvel ezelőtt vettem azt a cipőt, amit még ma is örömmel nyúzok. Hiába, én már nem változom. Vagy csak egy kicsit:)

Elvittem magammal az utolsó somogybabodi nyaralásunkra is. Még belegondolni is jó érzés, hogy sok éven át mennyire, de mennyire kedvesek voltak hozzánk a vendéglátóink és hogy azóta náluk is mennyi minden változott, férjhez ment a lányuk és nagyszülők lettek.

Nemsokára már Emmit láthatjuk csibészkedni, ahogyan annak idején Vercsit, akiről ma már el sem hiszem, hogy volt ilyen aprócska is, hisz mára már kész nagylány, aki mindent akar, amit a nővére, pl. mobiltelefont, körömlakkot, észrevehető nőiséget. Ma már nem is babusgathatjuk, el sem altathatjuk.

Arról, hogy két éve ilyenkor mit is csináltunk, csak kutyafuttában tennék említést, mert amit akkor átéltünk, arra nemes egyszerűséggel csak annyit mondhatnék: nem semmi.

Persze jó dolgok is történtek velünk, úgymint a legemlékezetesebb barlanglátogatásunk, ami tulajdonképpen nem is jó, de közben meg mégis.

A tavalyi évet majd jövőre elemezgetem:)

Épp ráérek...

Nos, igazából nem, csak épp leültem kicsit. Ez jó apropó volt arra, hogy megnézzem, mi is történt velünk mondjuk négy éve ilyenkor. 

Akkor kaptam például a bringámat, amivel rögtön körbe is kerekeztem a Medencei-tavat (by Vercsi és annak idején Levi is), de ekkor ballagott az oviból Panni, aki akkor épp bice-bóca volt. Atyám! Most meg negyedik osztályos lesz.

A vakációnak ugyanúgy örültünk akkor is és ugyanolyan nagy terveink voltak, mint most és aminek nagy részéből aztán nem lett semmi. Mondjuk a kirándulást és a kombinózást azért megvalósítottunk. 

És van még valami, ami semmit sem változott a négy év alatt: a vasalás:)))

Ám van olyan is, amiről teljesen elfelejtkeztem és ilyenkor kiderül, hogy nagyon is jó dolog családi blogot is írni.

Az idő gyors folyását mutatja, hogy először azt írtam, két éve. De mire a bejegyzés végére értem, kiszámoltam, hogy 2009 már négy éve volt. (Matekozni nem én szoktam a gyerekekkel, én verset tanulok velük.)

A kép friss, nem négy évvel ezelőttről való. Ahhoz lapozni kell:)

Ez a sorozat folytatódni fog. Mert jó:)