18

Mától nem mondhatom meg, hogy mit csináljon. 

Nagykorú lett, 18 éves.

Hogyan?

Mikor?

Mintha nem változott volna semmi, közben meg minden megváltozott.

Felnőtt... lett.

Köszönöm, Istenem, hogy nekem szántad őt!

Nyári krónika képekben, nagyjából

Mert jó volt, mert eseménydús volt, mert rövid volt és mert nem szabad róla elfeledkeznünk.

Június

Brutálfutás volt idén is

Július

Nem szívesen engedtem, de Levi átúszta a Balatont

Az eredmény számomra: szétázott, görcsölő test, hányinger, hideglelés.

Az eredmény számára: legyőztem a korlátaimat és megcsináltam.

Meghosszabbítottuk az átúszást és sátoroztunk néhány napot a kedvenc balatoni kempingünkben.  Óriási Bang-partyk, tollasozás, piacozás, grillezés, minden belefért abba a négy napba.

A látszat ellenére segítettek a sátor állításánál.

Pure Fashion táborban voltam szervezőként. Öt nap tömény feltöltődés.

Levi és Férjúr meghódították a hegyeket.

Először Dobogókőt gyűrték le, csak úgy.

Aztán a Kékesnek vágtak neki, szervezett verseny keretében.

Kalandos három napot töltöttünk Fadd-Domboriban a barátainkkal és még három gondjainkra bízott gyermekkel. Mert családilag is szeretjük a kihívásokat.

Csak ficam, de néha még most is érzem.

Levi ráérzett a sport ízére.

Túratriatlon a Velencei-tónál, ahol mit ad Isten, épp korzettes találkozó is volt, Bende legnagyobb örömére (nem).

Családi tábor, idén Torockó helyett az Őrségben.

Csodás néhány nap, jó barátokkal, jó helyen.

Van, aki így számháborúzik...

...van, aki meg így.

Közben hirtelen negyven éves lettem.

Ezért az estéért nagyon, de nagyon hálás vagyok a barátainknak, nem is tudják, mennyire.
A legszebb ajándékom.

Aztán még hirtelenebb tizennyolc éves házasok lettünk.

A nyár utolsó momentumaként pedig Hajdúszoboszlóra utaztunk négy napra. Míg itthon hűvös volt és csepergett az eső, mi leégtünk a napon.

Nem volt idén nagy családi nyaralás, inkább sok rövid és nem is mindegyik teljes létszámmal. Volt viszont minden gyereknek tábor, több is, nagymamánál nyaralás, lustálkodás, délig alvás, éjfélkor fekvés, délben hamburgert evés, estére meglógás és Duna parton koktélozás. Egyszóval minden, de minden, amitől nyár lehet a nyár.

15

A napokban Férjúr így búcsúzott munkába menet:

-Fel tudod fogni, hogy már két gimnazista gyerekünk van és mind a négyen iskolások? 

Fel nem tudom fogni, de mérhetetlenül büszke vagyok az idő ilyesfajta múlására.

Isten éltessen, drága Bende! Fantasztikus ember vagy, csak hidd el magadról!

7

Tegnap este megkérdezte, hogy majd őt is úgy fogjuk-e ébreszteni, hogy hét gyertya lesz és mindannyian bemegyünk és énekeljük a boldogszülinapot? Igen, úgy ébresztettük:)

♥ Isten éltessen, Bogyó, te kicsi lány! ♥

12

Ahogy a barátnői készültek, szervezkedtek és felkeltek korán és a ház előtt gyertyás muffinnal és ajándékokkal várták, nekem azt jelzi, hogy nem csak mi szeretjük olyan nagyon ezt a 12 éves nagylánnyá cseperedett hölgyet.

Isten éltessen és vigyázza lépteidet!

16

Hihetetlen! 

♥Isten éltessen, te makacs, imádnivaló kamasz! ♥

45

Bizony, épp ennyi!

♥Isten éltessen, te drága! ♥

14

Ennek a bejegyzésnek még június 5-én kellett volna megszületnie. Csakhogy akkor nem értem rá, mert meglepetés utazást szerveztem Férjúrral karöltve, épp az ünnepeltnek. Aki már egészen kicsi gyerekként Velencébe vágyott. Hogy miért, ne kérdezze senki, szerintem még ő maga sem tudja rá a választ.

Mindezt sikerült egészen az utolsó utáni pillanatig titokban tartani a gyerekek előtt, szövetségesként beavatva az óvónéniktől kezdve, a tanárokon át, még a parkolóőröket is. A meglepetés a gyerekek arcán, a döbbenet, az ocsúdás, majd az öröm és a fülig érő vigyor, amikor kinyitottuk a kölcsönzött lakóautó ajtaját, leírhatatlan, megfizethetetlen és megismételhetetlen élmény. Mindegy is lett volna, hogy hová megyünk, a cél akár csak Érd is lehetett volna, maga a meglepetés óriási volt. Először csak annak örültek, hogy nem kell két napig iskolába menniük, meg sem kérdezték, hová megyünk, mi meg nem is firtattuk. A második döbbenet akkor ült ki az arcukra, amikor az út felénél rávezettem őket, hová is tartunk. Bende hitetlen, csodálkozó tekintetét nem adnám semmiért. Nyilván tagadni fogja, amikor ezt elolvassa, de aznap már másodszor láttam elhomályosodni a szemét.

Ezután már akár rossz is lehetett volna a nyárindító kiruccanásunk, de az nem lehet, hogy ami ilyen jól indul, rossz legyen! Remekül éreztük magunkat, csodás volt az idő, simogató a tenger és minden úgy volt tökéletes, ahogy volt.

Indulás előtt, fülig érő vigyorok.

Elnyomta a buzgóság, hosszú volt az út.

Selfivel ütötték el az időt:)

Velence: tömeg+tömeg+tömeg. De azért gyönyörű.

Megkapta, amire vágyott

Az O sole mio, gondola nélkül is O sole mio:))

Egy a sok híd körül.

Sok sikátort láttunk, mily' meglepő, de ez volt a legszűkebb.

A lakóautóban az a rossz, hogyha egyszer leraktad, akkor már nem szívesen mozdulsz ki a kempingből. Viszont Jesolóból remek busz- és hajójárat megy Velencébe. Persze majdnem két órás és kellően fárasztó.

Ez a látvány csak annak jár, aki hajlandó hajnali ötkor ébredni. Azaz nekem:)

Egyedül a parton, sirályok és rákok társaságában... megfizethetetlen élmény.

A legkirályabb családfő. Kitalálta a lakóautót, megszervezte az utat, társ volt a titkolózásban és hát végigvezette az utat.
♥♥♥

Hazafelé Triestnél álltunk meg, hogy még egy utolsó ebédet készítsek a lakóautóban. A látvány pazar.

Onnan látszik, hogy már nem kislány, hogy a legfontosabb az volt neki, hogy kellően lebarnuljon:)

Hazafelé azért ugyanúgy örültünk a balatoni naplementének is.