Pure Fashion

Gondolkodtam, mit is hagytam ki az elmúlt időszakból, mit kell még pótolnom.
Ezt a divatbemutatót mindenképp meg kell örökítenem a családi naplóban is, mert óriási élmény volt. Gyereknek, felnőttnek egyaránt. Azt az egyet sajnálom, hogy Apa nem lehetett ott. Ő inkább a Balaton körül futkosott:))

Aki nem ismerné fel, annak elárulom, hogy az bizony a jóképű Mohay Bence, akitől a virágot kaptam:)

Buli

Egyetlen férfiember sem töltötte itthon az éjszakát és erre való tekintettel, mi lányok méltó módon megünnepeltük az ovi és a suli utolsó napját: csajbulit tartottunk. Persze akadt előtte némi fennforgás, mert még orvos is kijárt nekünk ezen a napon, egy sportnapról riasztott telefon után. De mert pusztán csak igen randa kötőhártya-gyulladást diagnosztizáltak, nem kellett megijednünk és jól bevásároltunk egészségtelen élelmiszerekből, amik egy igazi buli elengedhetetlen kellékei és amik jól kell, hogy szimbolizálják a különleges alkalmat (ergo: máskor nem engedem:D).

Ez az egészségesebb része a bulinak, a chips nem látszik:)

Aztán beraktunk egy vicces csajos filmet, amibe annyira belemelegedtünk, hogy csak a körömlakkok kerültek fel (amik másnap a Velencei tóban simán leáztak), a frizurázkodást elfelejtettük.

Felejthetetlen nap volt, amin sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. Sokáig fogjuk még emlegetni, mi, lányok.

Bárcsak tudnám...

Jócskán elmaradt szülinapi zsúrt rendeztünk vasárnap Panninak. Először csak akkor sértődött meg, amikor kiesett az egyik játékból. Akkor még tudtam beszélni a fejével.

A végső dolog az volt, hogy őt kiközösítik és innentől kezdve maga mellé állított két lányt, elvonultak először csak mást játszani, aztán szidni a többieket, majd engem, aki megpróbáltam békét teremteni úgy, hogy félrevontam és vázoltam a szituáció helytelenségét, egyszer, kétszer, háromszor. Aztán már nem vontam félre, hanem a három lánynak együtt mondtam el, hogy ők járnak rosszabbul, mert a többi lány a másik szobában nagyon jól érzi magát.

Hogyan értethetném meg vele, hogy amit csinál az nem jó? Tudom miről beszélek, mert nagyon hasonlítunk egymásra (állítólag külsőleg is, bár nagyon remélem, nem lesz ilyen tehénke, mint én:D). Én már tudom azt, amit ő még nem, én is csak felnőtt fejjel, sok-sok buktatóval tanultam meg, hogy ha az ember folyton hisztizik és megsértődik, az egyrészt hiábavaló, másrészt rossz vért szül. Nem szeretném, ha ezen neki is végig kellene mennie. Azt szeretném, ha már okosan, vidáman kezdhetné az ő kis önálló életét. Persze nem szeretném letörni a szarvait, mert tény, hogy amit akar azt kiharcolja magának így vagy úgy. De inkább így kéne kiharcolnia, nem pedig úgy:), az úgyból sokáig nem fog megélni, mert most még bedőlnek neki, de később felnőtt fejjel inkább már idegesítő lesz. Tudom. Én már tudom. Ő még nem. De hogy a csudába magyarázhatnám el ezt egy nyolc éves kislánynak?

Mert elmondtam én ezt neki tegnap este és látszólag meg is értette. De hozta a szokásos formáját és mint egy mantra csak mondta a magáét: de én ilyen vagyok, de én nem tudok másmilyen lenni, akkor ne szeressél. És ettől tudok igazán csak mérges lenni, amikor meg sem hallja, amit mondok neki. Én is elkezdtem csinálni, amit ő, fennhangon mondani a magamét. Aztán észbe kaptam, hiszen éppen ezt nem akarom neki mutatni és ez az, amit én már állítólag tudok. Úgyhogy hagytam, hogy kidühöngje magát, majd a kibékülés, egymás nyakába borulás és a kölcsönös biztosíték affelől, hogy nagyon szeretjük egymást, meghozta a várt hatást. Így már tiszta fejjel, egymás kezét fogva kértem arra, hogy ezentúl a mantrája a kedves vagyok és nem hisztizek legyen.

Majd meglátjuk...

Egyébként a buli tényleg jó volt:)

Zöldség

~~~♥♥♥~~~

Ma reggel jót mosolyogtam magamban, amikor a szendvics mellé szeltem a sárgarépát.

A szilveszteri bulira készítettem négyféle mártogatóst, mellé pedig pitát és egy halom zöldséget. A sárgarépa és az uborka rekordgyorsasággal elfogyott, ette gyerek és felnőtt egyaránt. Azt hiszem, tudat alatt mindenkinek elege volt a gyomrot terhelő karácsonyi étkekből:)

~~~♥♥♥~~~