...(majdnem) elbőgni magam a buszon hazafelé, amikor látom a sulis kamaszokat és azon gondolkodom, hogy az én fiam is ilyen lehet, amikor nem látom.
És gondolat gondolatot követ és buggyannak a könnyek:)
Mert amikor 15-20 évvel ezelőtt, ha arra gondoltam, család, akkor néhány karonülőt, totyogó babát vagy aprócska gyermeket láttam magam körül, de semmiképp sem kamaszt. És egyszerre hármat. De néztem ezeket a srácokat és már egészen másképp láttam a családot: két szüleinél magasabb fiút, egy rohamosan fejlődésnek indult kisleányt és egy aprócska gyermeket.
Mióta gyerekeink vannak, tudom, hogy az idilli családi kép csak mítosz, vagy ha úgy tetszik, giccs, ahogy most olvastam Eszternél, mégis jobb és szebb, mint a kamaszkor, amitől mindig is féltem, ami számomra a mumus-időszak. Talán mert tündéri, édes, simulékony kisgyerekeink voltak/vannak és hát semmi nem jár ingyen. Mégis azt mondom, hogy igen, tipikus kamasz kismajommal (igen, egyes szám, mert igazi, mutálós, nyúlánk kamasz egyenlőre még csak egy van) van dolgunk, akit senki nem ért meg, (különösen mi nem), és folyamatosan zrikál és kritizál valakit és aki semmit nem hajlandó komolyan venni és aki előnyben részesíti a számítógépet és a könyveket pl. a családdal szemben és fel kell néznem rá, miközben veszekszünk és képes rámcsapni az ajtót és mindeközben rém lusta. De ott van a mérleg másik oldala is, hisz nem lóg a haverokkal, iskolából egyből hazajön, nem mulasztja el a reggeli ölelést, előre köszön a felnőtteknek, átadja a helyet a buszon és a legkedvesebb, amikor hátbatámad és ad a fejem búbjára egy puszit.
És még sorolhatnám, milyen butácska gondolatok törtek rám a hazafelé úton.
A végén arra jutottam, hogy este randizni hívom apát és megkérdezem tőle, ő hogyan gondolta annak idején. És megbeszéljük majd azt is, hogy biztosan lesz még rosszabb kamasz is belőle, belőlük, talán lesz olyan is, amikor egészen eltávolodunk egymástól, de biztosan vissza fognak találni hozzánk. Mert várjuk őket. És büszkék vagyunk rájuk. És mert szeretjük őket, legyenek bármilyenek is.
