Álomból valóság

Lélekszakadva rohan hozzám.

V: -Anyaanyaany! Szerinted teljesülhet az egyik legnagyobb álmom?

A: (pillanat töredéke alatt kell végiggondolnom mit is válaszoljak erre a cseppet sem elhanyagolható kérdésre, másrészt meg még nem tudhatom, mire megy ki a játék, játék-e egyáltalán az a legnagyobb álom?) Azt hiszem, igen. Csak nem tudom, hogyha elmondjuk, attól még megvalósulhat-e?

V: Szerintem igen. Mert az a legnagyobb álmom, hogy pizzát rendelünk.

Így történt, hogy ma nem főzök karfiollevest, mert egy álom megvalósításában kell segédkeznem.

Kócsújfalu ötödszörre

Kezdjük a nyári naplót a végén.
Az utolsó nyaralásunk megszervezése kalandos volt és a végén a legjobb helyen kötöttünk ki. Az első tervek szerint Brno-ba mentünk volna a barátainkhoz wakeboard-ozni, de túlszerveztük a dolgot, nem jött össze. Aztán lejjebb adtuk és csak Révfülöpig akartunk menni kempingezni, de a rossz idő miatt nem mertünk belevágni. Felhívtuk az eddigi legeslegkedvencebb házigazdáinkat és szerencsénkre három éjszakára épp volt szabad szállásuk. Mert van az a hely, ahová érdemes ennyit autózni, még három napért is.
Érdekes, hogy míg itthon hatalmas esőkről, hidegről és szélről kaptunk információt, addig ott lent, a gyönyörű Alföldön csodás időnk volt és strandoltunk és sétáltunk és csónakáztunk és jól éreztük magunkat.

Egy kép, amit remélem, még néhányszor meg tudunk ismételni.

2011.

2014.

Szilvás-csokis-zabos

Sokan nem szeretik vagy nem tudják elfogadni, én mégis szeretem. Mert  kiszűröm, ami nem kell és megpróbálom okosan, tudatosan használni.
Ma délelőtt például megláttam, hogy egyik foltvarrós barátnőm szilvás süteményt készített, erről eszembe jutott, hogy kedd óta ott van az a kőkemény szilva a gyümölcskosárban, ami megenni nem jó, sütibe viszont éppen ideális, pont jó lenne a gulyásleves után, ami a tűzhelyen rotyog. Gyorsan elkészítettem hát a magunk egészséges, diétás változatát, citromos mascarpone krémmel finomítva és máris kétfogásos lett az ebédünk, egy helyett. Köszönhetően a fészbuknak:)

Gyilkos humor

Az ebédnél történt:

P: Szeretnél szerepelni a tévében?

L: Attól függ! A halálhírekben biztos nem.

Nevetek saját magamon

A pajzsmirigy alulműködés velejárója a súlytöbblet. Nem a legjobb állapot, de már egész jól összebarátkoztunk, a hájam és én.

A fáradékonyság, enerváltság is velejáró tünet, de még ezzel is elboldogulok valahogy. Hol jól, hol rosszul.

De hogy a memóriazavarokkal mikor fogok megbarátkozni, na, azt nem tudom. 

Amíg csak alapvető szavak nem jutnak eszembe, mint pl. ajtó vagy pohár, addig oké, nem veszek róla tudomást. 

Amikor elfelejtem az ebédet befizetni vagy kerek sajtos dobozt vinni az oviba, még az is bocsánatos, mert szerencsére mindig van, aki figyelmeztet. 

De amikor kakaóport rakok a kávémba, akkor már csak nevetni tudok. 

Vagy mint ma, amikor szűrőt raktam a szűrőfedővel ellátott lábas alá, hogy felfogja a tésztát, akkor egyenesen röhögök. Főleg, hogy csak akkor jövök erre rá, amikor elmosogatom az érintetlen tésztaszűrőt. 

Mi jöhet még?:))

(Az is kimaradt a családi naplóból, hogy 39 éves lettem és ebből 17 évet csodás Férjúr oldalán tölthettem, amiért sosem lehetek elég hálás.)