A pajzsmirigy alulműködés velejárója a súlytöbblet. Nem a legjobb állapot, de már egész jól összebarátkoztunk, a hájam és én.
A fáradékonyság, enerváltság is velejáró tünet, de még ezzel is elboldogulok valahogy. Hol jól, hol rosszul.
De hogy a memóriazavarokkal mikor fogok megbarátkozni, na, azt nem tudom.
Amíg csak alapvető szavak nem jutnak eszembe, mint pl. ajtó vagy pohár, addig oké, nem veszek róla tudomást.
Amikor elfelejtem az ebédet befizetni vagy kerek sajtos dobozt vinni az oviba, még az is bocsánatos, mert szerencsére mindig van, aki figyelmeztet.
De amikor kakaóport rakok a kávémba, akkor már csak nevetni tudok.
Vagy mint ma, amikor szűrőt raktam a szűrőfedővel ellátott lábas alá, hogy felfogja a tésztát, akkor egyenesen röhögök. Főleg, hogy csak akkor jövök erre rá, amikor elmosogatom az érintetlen tésztaszűrőt.
Mi jöhet még?:))
(Az is kimaradt a családi naplóból, hogy 39 éves lettem és ebből 17 évet csodás Férjúr oldalán tölthettem, amiért sosem lehetek elég hálás.)
Julcsikám, nekem nincs gond a pajzsmirigyemmel, mégis csinálom mindezeket, szóval nem vagy egyedül :-) A múltkor délután keresni kezdtem az ebédnél meghagyott hosszúlépésemet, mondván, hogy "de én nem ittam azt meg karácsonykor" - nagyon furán nézett rám a húgom, hogy mégis miről beszélek. Lehet, hogy a hosszúlépés volt a hibás?!?!
VálaszTörlés:)))
TörlésIsten éltessen! És amit itt hozol- az mindig olyan jó. Most ez furcsa lehet, mert biztosan nehéz, mint mindannyiunknak ilyen -olyan bajaival, de a példa, hogyan kezelni lehet, az szép. Jó olvasni...
VálaszTörlésLehet kezelni, több kevesebb sikerrel:)
Törlés