Utoljára

Még egyszer, utoljára a keresztútról. Azoknak, akik lemaradtak róla:)

http://www.metanoia.hu

(Túl)élő keresztút

Megvolt, megcsináltam! El ugyan nem sírtam magam, de rendre megbicsaklott a hangom a visszatartott sírástól. Ám Csaba atya kezébe már úgy nyomtam a mikrofont, hogy rá se mertem nézni, mert záporoztak a könnyeim és utána még nagyon sokáig. Ennek ellenére, vagy épp ezért, rengeteg bátorító vállveregetést, ölelést és léleksimogatást kaptam. És még másnap is.

Köszönöm Neked!

Tanúságtétel

13. állomás 

Jézust leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik

"Minden este úgy fekszem le és minden reggel úgy ébredek, hogy rábízom magam Istenre és arra kérem, segítsen hasonlatossá válni az ő édesanyjához. Legyen támaszom, hogy tudjam feltétel nélkül szeretni a gyermekeimet, hogy értük bármit képes legyek megtenni.

Nem kérhetem, hogy ne érje őket szenvedés, hogy soha ne tapasztalják meg, milyen a fájdalom vagy hogy arcukat soha ne áztassák könnyek. Ha ezt kérném, a gyermekeink nem tanulnának meg hálásak lenni, nem tudnának alázatosan, tiszta szívvel reménykedni. Ehelyett azt kérem, hogy mindig legyen erőm, hogy elcsitítsam őket, ha félnek, ápoljam, ha betegek, megnyugtassam, ha bánatosak. Szeretettel és példamutatással tudjak nekik határokat szabni, segítsek nekik elviselni és hordozni a saját keresztjüket, de ne vigyem helyettük.

Pontosan úgy, ahogyan Mária tette az ő egyszülött fiával. Az ő példáját követve rajzolok én is minden reggel keresztet a gyermekeim homlokára, nehéz de hittel teli útjukra engedve őket.

Add Uram, hogy az Isteni kegyelemben reánk bízott gyermekeket helyesen vezethessük és jó példával járjunk előttük. Adj nekik egészséget, boldogságot, hitet és szeretetet, igazi lelki életet. Te, aki az anyaság érdemét és dicsőségét adtad nekünk, állj mellettünk! Ámen"

Szerintem a leghálásabb stáció lett a miénk. Csak ne sírjam el... csak nem sírjam el... csak nem sírjam el....

Sok jó ember, kis helyen is...

Mosni készültem és gyorsan átírtam a címben szereplő közmondást az alábbiakra: sok jó biz-basz, kis kabát kicsi zsebében is elfér.

Hiányzik a képről a rengeteg bogyó, sok picurka kavics és apró botocska...

Bűnözés?

Ez idő alatt simán hozzá tudtam szokni a fehér liszt nélküli élethez, olyannyira, hogy hányingerem van, ha mégis eszem, mondjuk a tegnapi hagymalevesben kenyérkockák voltak. Hogy ez agyban dőlt el? Lehet. Cseppet sem bánom. Nagyon jól megvagyok a diétás kosszttal, mint írtam, nem okoz nehézséget. Simán el tudok készíteni már bármit ennek megfelelően, a paprikás csirke mellé meg simán megeszem a salátát.

Akkor vagyok bajban, amikor magam megyek a piacra és a néni, akitől a fokhagymát veszem, az orrom alá dugja a finom, illatozó, a régi, szép időkre emlékeztető, húsos, füstölt sonkáját. Elvesztem. Ez a gyengém.

Miközben egyre csak vágom az először finom vékony, majd egyre vastagodó, húsos szeleteket és eszem mellé a friss fehér kenyeret, a férjem azzal vigasztal, hogy ilyen kitartás mellett megérdemlek ennyi bűnözést. De bűnözésről szó sincs. Ez, kérem, színtiszta élvezet.

Édes

-Tudod, mit csinálnék, ha találkoznék egy nagyon mérges kutyával?
-Na, mit?
-Elővenném a vadlibicskámat és szétvágnám.
-A vadlibicskádat?!?! (Visszakérdezve, hogy tényleg jól hallottam-e.)
-Nem a kutyát.

Pro és kontra

Annyira elszomorodtam reggel, látva, hogy hirtelen mindenki milyen vallásos és milyen hozzáértő lett. 

Aztán ma reggel teljesen véletlenül részt vettem egy misén, amit természetesen Ferenc pápáért is ajánlottak és megnyugodtam. Csaba atya arról beszélt, hogy mindig lesznek, akik teljes mértékben elfogadják a pápát és mindig lesznek olyanok is, akik teljes mértékben támadják. De olyan nincs, hogy bárki is semleges maradna. 

Így van ez jól.

Én örülök a "reformer" pápának. Engem meggyőzött az első hivatalos beszédével. 

Utolérhetetlen gondolatok

Vajon miért jutott eszembe ma hajnalban, hogy egyszer, amikor már felnőtt voltam és gyerekeim voltak, az anyám azt mondta, hogy mi is szeretetben nőttünk fel... Pfff!

Élő keresztút

Sosem gondoltam bele abba, milyen nehéz lehet egy papnak felkészülni a szentmisére, megírni a prédikációját. Egészen ma délutánig, amikor én magam is egy elmélkedés fölött töltöttem a fél napot,  könyveket lapozgatva, imakönyvet olvasgatva, hol könnyezve, hol idegeskedve.

De megírtam, elküldtem és hálásan gondolok azokra az emberekre, akik nekünk ezt a szép feladatot adták. Mi ott leszünk március 23-án az Oktogonon, hogy tanúságot tegyünk.

Már csak azért kell imádkoznom, hogy sírás nélkül tudjam végigolvasni a saját tanúságtételemet:)

Felhők között

A kedves kis ötévesünk lerajzolta Levit, amint a felhők között ugrál.

De hogy ezt az ágyneműtartónkon követte el...

5

Öt évvel ezelőtt, egy héttel később a vártnál, negyedszer is édesapa és édesanya lettünk. 

Bende határozottan emlékszik rá, hogy mikor ez megesett, ő éppen almát evett.

Első tavaszi hétvége

S ekkor lemerült a fényképezőgép...

Az voltam vagy nem?

Létrehoztam egy PjulcsY oldalt a facebook-on, mert mitagadás, kell az a fránya reklám. 

Nagyon jó érzés, amikor egyre több férfi mutatja ki tetszését az én romantikus lelkültem iránt, mert hát lássuk be, mégiscsak fura és megmosolyogtató, amikor mondjuk egy basszusgitáros rocker fazon gondolja úgy, hogy kedveli az oldalamat.

De  mondom, ez jó, mert terjed a "hírem", tanúm van rá, hogy már szájról szájra is. 

Az azonban, hogy felkérnek, szponzoráljam a gyerekszépségversenyüket, hosszan ecsetelve, milyen jó is az nekem, az már egy rosszabb hozadéka a dolognak. Első reakcióm az volt, hogy válaszra sem méltatom ezt a levelet, de aztán mégis válaszoltam, hogy ne gondolják, udvariatlan vagyok. Két mondatban mindössze, de elmondtam, hogy nem szívesen adom a nevemet olyanhoz, amivel nem értek egyet, még akkor sem, ha "fantasztikus" reklámlehetőséget hordozna magával. 

S itt köszön vissza a bejegyzésnek adott cím: akkor lettem volna b.kó, ha nem válaszolok vagy akkor voltam, amikor mégiscsak válaszoltam...

Micsoda nevek?!

Szombat reggel az ágyban, lustálkodva. A Duna csatornán riportot látunk Müller Péterrel és Horgas Eszterrel. Kiírják a téma címét: BOLDOG LELKEK.

-Milyen neve van már?!?!?!? 

Mondja ezt Bende, akinek az esetek nagy százalékában nem tudják helyesen leírni, kimondani, egyáltalán megérteni a nevét:)

A bulvársajtó semmitől nem riad vissza

Titkos női sutyorgást folytattak a fürdőben, amiről a paraziták ismeretlen  forrásból értesültek és lesben álltak az ajtó előtt, hogy lencsevégre kapják a képen látható hírességeket.

Tévedés

Ha nem futok össze Tamás atyával a suliban és nem váltok vele néhány szót, simán elmegyek ma este a lelki estre, ami jövő hétre van meghirdetve...

Mintha megkótyagosodtam volna a tavasztól...

Ötlethiány

Már egy hete nem eszem kenyeret és furcsa mód egészen gyorsan hozzá tudtam szokni. Olyannyira, hogy a tegnap este diétásan elkészített bundáskenyérből(1) már egy fél szelet is kifogott rajtam. És erről nem a mellé megevett saláta tehet.

Szóval hozzá is szoktam gyorsan a fehérliszt, rizs, krumpli elhagyásához, mert szívesen eszem salátát és nyers vagy párolt zöldségeket, sőt, felőlem jöhet minden mennyiségben. De a reggelikkel bajban vagyok. Mert mi a lópikulát lehet reggelizni, ami nem fél óra alatt készül el és nem kell hozzá kenyér? És itt az időhiány nem feltétlenül a pepecselés miatt fontos (na jó, többek között a pepecselés miatt nem szeretek főzni), hanem hogy mellette el tudjak készíteni négy adag reggelit és három adag tízórait. S még azt sem tehetem meg, hogy reggeli nélkül indulok útnak, mert négy gyereket eljuttatni a célállomásra úgy, hogy kibírjam ájulás nélkül, nem kis feladat.

Arra jutottam hát egy hét alatt, hogy nem tudok túljutni a zöldség, sajt, gyümölcs kombón reggelire és inkább megelégszem egy joghurttal. Amitől viszont 10 órakor már farkaséhes vagyok. És egy porcikám sem kívánja a lekváros, szendvicskrémes kenyeret. 

Most légy okos, Julianna!

(1) Már ha egy bundáskenyér lehet diétás...