2013. március 25.

(Túl)élő keresztút

Megvolt, megcsináltam! El ugyan nem sírtam magam, de rendre megbicsaklott a hangom a visszatartott sírástól. Ám Csaba atya kezébe már úgy nyomtam a mikrofont, hogy rá se mertem nézni, mert záporoztak a könnyeim és utána még nagyon sokáig. Ennek ellenére, vagy épp ezért, rengeteg bátorító vállveregetést, ölelést és léleksimogatást kaptam. És még másnap is.
Köszönöm Neked!

5 megjegyzés :

  1. Ismerős, Julcsi...én már nem vállalok semmilyen "közszereplést" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is ez lett a végkövetkeztetés: csodás érzés, felemelő és minden egyéb, de inkább megkímélnék magamtól másokat:)

      Törlés
  2. Meghallgattam. Hallottam, hogy megbicsaklott, hogy dolgoznod kellett belül. Felnézek rád Julcsi! Csodálatos anya, asszony és nő vagy!
    A keresztút mélységes. Teljesen belefeledkeztem két gyerek nyüzsgése mellett is. Kérlek majd köszönd meg helyettem is, a tanúság tevőknek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hol tudtad meghallgatni, Kata?
      Átélni még jobb volt, mint sejtettem. Egyszer, főleg jó időben, érdemes végigjárni a tömeggel együtt.

      Törlés
    2. A Mária rádió archivumában. Regisztrált felhasználók érhetik el. Ott napi és órás bontásban vannak a régi anyagok.

      Törlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)