A lány izgatottan várt. Furcsa bizsergést érzett gyomortájékon.
Egyik lábáról a másik lábára állt, keze izzadni kezdett.
Fel-fel pillantott a forgó órára. Általában mindenhová az utolsó pillanatban érkezett. Most nem.
Félve pislogott a tömegbe. Az előtte elsiető emberek arcát fürkészte. Remélte, hogy valamelyik ő lesz.
Aztán végre megpillantotta.
Az a huncut mosoly a szája sarkában... attól dobbant nagyot a szíve két nappal ezelőtt is.
Az a kis csibészség a szemében, ahogy közeledett feléje.
Kezében pedig az üveg pezsgő, amiben fogadtak.
-Te jó ég! - hagyta el a lány száját, ami egyáltalán nem illett egy első randevúhoz.
A döbbenet, hogy a randevúra nem farmerben és farmeringben kellett volna menni, kiült a lány arcára. Ő öltönyben volt...
A késői ebéd, a süti és kávé után a fiú ezután sétálni hívta a lányt.
A hegyről lefelé andalogva már fogták egymás kezét és játékosan évődtek egymással.
A hűvös éjszakában összebújva bámulták a kivilágított Budapestet.
Egymásra néztek és megcsókolták egymást.
Mindez 20 éve történt...
De jó volt ezt (is) olvasni, kedves Julcsi! :-) Esetleg láthatnánk Rólatok egy fotót a legelső időkből? :-)
VálaszTörlésSok szeretettel kívánok Nektek további minden-minden szépet!!!!
Á, fotó az nincs. Azaz van, de nem digitális formában.
TörlésÉs köszönjük!
Isten éltessen benneteket!
VálaszTörlésEszter, köszönjük!
TörlésIsten éltessen sokáig!!
VálaszTörlés