2015. április 14.

20

A lány izgatottan várt. Furcsa bizsergést érzett gyomortájékon.
Egyik lábáról a másik lábára állt, keze izzadni kezdett.
Fel-fel pillantott a forgó órára. Általában mindenhová az utolsó pillanatban érkezett. Most nem.
Félve pislogott a tömegbe. Az előtte elsiető emberek arcát fürkészte. Remélte, hogy valamelyik ő lesz.
Aztán végre megpillantotta.
Az a huncut mosoly a szája sarkában... attól dobbant nagyot a szíve két nappal ezelőtt is.
Az a kis csibészség a szemében, ahogy közeledett feléje.
Kezében pedig az üveg pezsgő, amiben fogadtak.
-Te jó ég! - hagyta el a lány száját, ami egyáltalán nem illett egy első randevúhoz.
A döbbenet, hogy a randevúra nem farmerben és farmeringben kellett volna menni, kiült a lány arcára. Ő öltönyben volt...
A késői ebéd, a süti és kávé után a fiú ezután sétálni hívta a lányt.
A hegyről lefelé andalogva már fogták egymás kezét és játékosan évődtek egymással.
A hűvös éjszakában összebújva bámulták a kivilágított Budapestet.
Egymásra néztek és megcsókolták egymást.

Mindez 20 éve történt...





5 megjegyzés :

  1. De jó volt ezt (is) olvasni, kedves Julcsi! :-) Esetleg láthatnánk Rólatok egy fotót a legelső időkből? :-)
    Sok szeretettel kívánok Nektek további minden-minden szépet!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, fotó az nincs. Azaz van, de nem digitális formában.
      És köszönjük!

      Törlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)