Szokásosnál is tovább tart és erősebb az ölelése.
Érzem, hogy ez valami más.
Nem engedi, hogy az arcába nézzek, de érzem, hogy sír.
-Mi baj van? Megbántottalak? De hát nem mondtam semmi olyasmit?!
-Csak azt nézted, hogy elraktam a ruhámat és nem azt, hogy hogyan.
Folyton szidom szegényt a trehánysága miatt, amivel többet ártok, mint használok.
Újabb leckét tanultam meg.
Az anyaság kapcsán kerültem akkor ide,és úgy örülök ennek az új leckének- sokat gondolkozom, hogyan legyen, hogy jó legyen...és túl sokszor érzem azt, hogy elszúrtam valamelyik mozzanatot. Néha még azt is, hogy javítani sem tudok rajta. Persze mindig megpróbálok, hátha sikerül, mert az ára igen nagy a dolognak...
VálaszTörlésKöszönöm!
Szerintem a hibáinkból is tanulunk és talán javítani is tudunk rajta. Én ezentúl megpróbálom, annyi bizonyos, mert megtanultam a leckét:) És örülök, hogy ilyen nyílt gyerekem van, mert csak így tud tanítani.
Törlés