Reggelente

Szinte minden reggel elhangzik a fohász, hogy kapjak erőt a nyegleségét, a pimaszságát türelemmel és okosan kezelnem. Rendszerint van is Ideje velem foglalkozni, de olyan is van, hogy nincs. Na, akkor néha kitör a reggeli veszekedés, amire naná, hogy visszafeleselés a válasz, amitől én naná, hogy még mérgesebb leszek és mindenféle szankciókat vezetek be, amire naná, hogy sértődés a reakció. Persze mindig minden megoldódik, mert nem bírom látni a megnyúlt képét és nem szeretném, ha így telne a napja a suliban, ezért akkora lyukat beszélek a hasába, hogy nem bírja tovább és egymást átölelve megyünk ki az ajtón.
Így történt ez ma reggel is.

Köszönöm, hogy ilyen kamaszt Adtál nekem!