A keresztanyja az orromra koppintott. Akkor azt gondoltam, hogy de igazam van, mert tényleg nem egy lángész, de most, hogy már gyógyulok és másképpen is tudom szemlélni a dolgokat (sőt! törekszem, hogy CSAK másképp lássam a dolgokat), egészen mást gondolok. Most már azt gondolom, hogy olyan, mint én: magasan a föld felett, a szíve által vezérelve éli az életét. Hiba volt tőlem, hogy a fiúkhoz hasonlítottam és nem őt láttam saját magában. Ha lett volna gyerekkorom, ilyen lettem volna, mint ő. Egy az egyben.
Mindez egy meghitt, kedves beszélgetésből, ami onnan indult, hogy ki milyen napon született és ott végződött, hogy mi zajlik le az anyaméhben a baba születésekor. Rájöttem, hogy ő nagyon is okos, csak más dolgok érdeklik, mint másokat. Lány:)
:))))) Most már egyetértünk :)))
VálaszTörlés:))) Köszönöm!
Törlés