Hazafelé az iskolából meséltem Panninak és a barátnőjének, olyan szerencsés vagyok, hogy együtt ebédelhettem egy főhercegnővel. Hűűűűűűűűű!!!! De ne úgy képzeljétek ám el, hogy habos-babos ruhában ült közöttünk, mint a mesebeli hercegnők. Neeeeeem??????? Nem, egyszerű hétköznapi ruhában, mint bárki más. Látszott rajta az előkelőség, de mégsem volt annyira különleges. Inkább olyan, mint ti vagy én. De azért ékszerek voltak rajta? Fülbevaló biztosan és talán egy nyaklánc, meg gyűrű. De nem figyeltem, mert annyira kedvesen, közvetlenül beszélt, hogy a részleteket nem is figyeltem. És miket mondott? Arról beszélgettünk, hogy milyen ajándékot kaptunk azzal, hogy nőnek születtünk, ezáltal feleségek és anyák lehetünk... és emlékeztek még, amikor a Pure Fashion divatbemutatón voltunk? Jaj, igen, az nagyon jó volt! Mesélt erről egy történetet, hogy az egyik modell lány megkérdezte tőle, hogy mindig hercegnő volt-e? Igen, mondta ő, de nem csak én születtem hercegnőnek, ti magatok is mindannyian hercegnők vagytok, hisz... ...a mi atyánk a Mennyei Király.
És a kis hercegnők befejezték helyettem a mondatot, majd hercegnőkhöz egyáltalán nem méltó módon bevágták a kocsi ajtaját és egymást löködve rohantak fel a lépcsőn. Én pedig hálát adtam a Mennyei Királynak, hogy ilyen okos hercegnőket adott nekem:)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)