Bevallom, nem vagyunk nagy barátok. De mert így nézek ki, és mert ilyen (meg ilyen) családban élek, muszáj valamit csinálnom. (Erősen pirulós, vigyorgós szmájli)
Nekivágtam tavaly ősszel. Csak úgy, hűbelebalázs módjára. Gondoltam, megy ez nekem. A fenét! Csak futottam, aztán megálltam lihegni, aztán megint futottam, sokkal rövidebb ideig, aztán megint megálltam, aztán hazasétáltam.
Kisebb-nagyobb fellángolásokkal így ment ez jó darabig, de mondhatom, hogy "rendszeresen" futottam, de még mindig keveset. Már boldog voltam, ha két saroknyit tudtam egyhuzamban lenyomni.
Aztán ugye jött a tél, hidegben nem futhatok/nem szabad futni.
A tavasz közeledtével hazaállított drága jó férjuram egy teljesen kezdőknek szóló edzésprogrammal, ami azt ígérte, hogy fél év múlva a nulláról indulók is lefutják az 5 km-t. Na ez kellett nekem vagy mondhatnám úgyis, kellett ez nekem. Újra nekiláttam, de ezúttal cél vagy ha úgy tetszik, feladat lebegett a szemem előtt. Egészen más volt így futni, meg különben is virágzott az orgona.
Elvégeztem az első ciklust, de jött a nyár, a nagy meleg és a lakásfelújítás. Sem energiám, sem kedvem nem volt futni, lelkiismeretfurdalások közepette hajtottam esténként álomra a fejem. Majd, ha újra elkezdődik a suli..., gondoltam.
A suli elkezdődött, én meg még mindig nem futottam. Egészen tegnap estig, amikoris holt fáradt voltam, de tudtam, hogy ha most nem kezdem el, akkor sosem. És lementem. Újra előröl kezdtem az edzéstervet, hiszen kimaradt jónéhány hónap. Mondhatom, nagy blama volt. Alig bírtam vánszorogni, a harmadik etapot már végig sem bírtam futni, pedig csak 1 perc 15 másodpercet kellett volna. Ciki. Rém ciki!
Még szerencse, hogy éjszaka volt, nem látta senki, csak én tudtam róla.
Szeretnék már ott tartani, hogy a futás ne kínszenvedés, hanem az az eufórikus, mindent kínt és bajt elfeledtető érzés legyen, amiről annyit beszélnek.
És akkor én is el tudok végre indulni egy versenyen a családdal együtt...
Csakazért sem adom fel!
~~~♥♥♥~~~
Nagyon szorítok neked.Én most nem hiúsági, hanem egészségügyi megfontolásból találtam ki, hogy szobabiciklizni szeretnék.A férjem kinevet, mert szerinte úgysem fogok kitartó lenni.
VálaszTörlésEgy ilyen edzéstervet én is végigcsináltam pár éve, és tényleg működik, néhány hónap múlva lazán ment az 5 km. Aztán jött a tél, és annyira megfáztam az egyik futásnál, hogy abbahagytam, és azóta se kezdtem újra... Pedig hihetetlen sikerélmény volt, hogy nekem, aki mindig is utáltam és sose tudtam futni, sikerült :)! Úgyhogy hatalmas biztatás és szorítás :), és igazából most nekem is kedvem lett újra elkezdeni, csak félek, hogy nem lennék elég kitartó...
VálaszTörlésErről majd mesélek egy sztorit én és a futás kapcsolatról. Futni a legkínzóbb, egyik legmegterhelőbb sport számomra, mégis a legnagyszerűbb, amikor kialakul egy fajta függőségi viszony (és ez még nem profi módodon szigorúan amatőr). Én is újra kezdtem, és mert az az állapot nagyon én mosz ezért futok megint.:) Még nagyon az elején járok, néha kicsit lendítek rajtad szívesen csak egyeztessünk.
VálaszTörlésHajrá Julcsy !!!
VálaszTörlésJulcsi drága! Megint az jutott az eszembe, amit személyesen is odasúgtam neked kötögetés közben. Annyira harmonikus, szép és sugárzó teremtésnek látlak. (Baromi jó öltözködési stílussal- ezt a leleplezős bejegyzéshez írom, amit most olvastam csak.) Látom én a különbséget a kollázson, aztán meg mégsem, érted?
VálaszTörlésNem, ez nem biztatgatás akar lenni, csak egy objektív és őszinte vélemény.
Én khmm..., szóval utálok futni, de önmagad legyőzéséért és a családi együttfutásért mindenképpen...!;)
Nagyon szurkolok neked, hogy végigcsináld! El nem tudom képzelni, hogy nekem menne a dolog, pedig egy kis sportosság szorult belém. Azt hiszem belegebednék a futásba. Inkább úszom, biciglizek, sietek, síelek. De futni...
VálaszTörlésDe most egy kis bogárkát beletettél a fülembe ezzel a fokozatos edzésprogrammal. Ki kellene próbálnom?
én is nézegetem ezt a tervet már egy ideje, de tovább nem jutottam :-) vagy :-( nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlésviszont fura, de éppen ma jutott eszembe, hogy én odajárok tornászni "mellétek", és hogy vajon nem lenne-e kedved csatlakozni? egy konduktor csaj tartja, aki mellesleg az Ezüstfenyő oviban gyerektornát is tart, talán ismered is, és nagyon klassz, kifejezetten magunkfajta anyukáknak való, és lehet hozni a gyerekeket is, én is azért kezdtem odajárni anno, aztán ott ragadtam 10 év alatt, immár gyerek nélkül :-)szuper társaság, szakértő oktató, jó hangulat és neked még közel is van :-)
Én (úgyis, mint konduktor csaj - no nem a tornatartó) nem futást javasolnék neked, most legalábbis nem. Bocs, a súly miatt... Ez évben kicsit jobban beleástam magam a mozgásba, lévén fogyózni akartam. Futást utálom, fáj a térdem, erre neked még több esélyed van- így aztán gyalogoltam. Sokat, kitartóan. Fogyóztam is kalóriaszámlálással. És fogytam 7 kg-ot. És megismertem, megszerettem a nordic walkingot. 4 szülés után egyébként nem biztos, hogy ideális futni.
VálaszTörlésHa nem is fogyás a cél, javaslom, kezdd a gyaloglással. E-mailban szívesen írok még többet, ha érdekel. Abszolút nem mozogtam eddig semmit se én se...( e-mail a topikon)
Pusz. Editsokadik
Annyira kedvesek vagytok, lányok! Köszönöm a biztatást. Viszont Edit meg az én fülembe tett bogarat, mert minden futás után fáj a sípcsontom:( Na, azt hiszem lesz itt egy-két levélváltás:)
VálaszTörlésKriza! Köszönöm az invitálást, de bevallom, ilyen fizikummal nem szívesen állnék ki plénum elé tornázni. Majd ha egy tizest már ledobtam:))) (Mert az csak úgy megy:D)
ez nem olyan cicamica csini csajos torna, legfrissebb divatú dresszben, oda én sem járnék szívesen, de persze ahogy érzed :-) én pont a társaság miatt kedvelem, meg mert Ildi tudja, mit csinál, az igénybe vett területekre (hátizom, hasizom, popsi, comb)jobban koncentrál, én még terhesen is jártam hozzá, sose volt semmi baj, mindig szólt, mit szabad, mit nem, más problémánál is így szokta.
VálaszTörlésa lényeg, h előre a mozgásért, és az egészségért! :-)