2010. október 5.

Egy hely...

~~~♥♥♥~~~

...ahol nem volt kisebbségi érzésem. Sőt! Határozottan csinosnak éreztem magam:)))

A Szépművészeti Múzeum kiállításait volt szerencsénk megnézni tegnap este, köztük Fernando Botero kolumbiai festő műveit. Minket lenyűgözött (nem csak a fent említett okok miatt:D) és alighanem egyedül voltunk ezzel, mert mindenki csúfnak találta, aki a tárlatvezetésen velünk együtt vett részt és furcsán néztek rám, amikor természetesnek tituláltam. Kinek mi a természetes, ugye?
Megnéztük mi utána Klimtet is a bécsi szecesszióval, de olyan mély nyomot, mint Botero nem hagyott bennünk. Azt hiszem, rossz volt a sorrend...

~~~♥♥♥~~~

3 megjegyzés :

  1. És dedikáltattatok is? Most hallottam a rádióban, hogy micsoda kuriózum volt ez.És hogy laza, derűs személyiség :-)
    Amúgy azt gondolom, az emberek többsége nem szeret testes embereket ábrázoló képeket nézegetni (főleg ilyen tömegben), mert szembesíti a saját nem elfogadott testképével. Ja, és megszoktuk, hogy mutogatni azt szokás,ami tökéletes.

    VálaszTörlés
  2. Csak a megnyitón volt itt személyesen a művész, az pedig nem tegnap volt. De a tárlatvezető nagy rajongással beszélt róla. Mutass egy olyan művészt, aki azt mondja, hogy nyugodtan fogdossák, simogassák a szobrait, mert úgy érzik igazán. Szerintem ez nagyon jó.

    VálaszTörlés
  3. És hát van némi kritikai érzéke, ami nem mellékes. .o)

    VálaszTörlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)