Pillanat

Lefekvéshez készülődünk ebéd után. 

Amikor minden állat és baba a helyén, kiválasztotta a megfelelő takarót és párnát magának is, nekem is, akkor végre lefekszik.

Puszi, jókívánságok és már le is hunyom a szemem.

Egyszerre csak finom kis kezecskék simogatását érzem a hajamon és az arcomon. Kinyitom a szemem, hogy elmondhassam neki, ez mennyire jólesik. De nem tudok megszólalni, mert ahogy ránézek, annyi szeretet van a szemében, hogy kicsordul a könnyem.

Hálás vagyok ezért a pillanatért, ezért a pillantásért.

 (El ne felejtsem ezt a bejegyzést rosszabb napjaimon.)