Boldogság

A nyaralás után a karcagi foltvarró táborban kipihentem magam, addig a gyerekek drága nővérem gondjaira voltak bízva. Egy cseppet sem hiányoztunk nekik, talán csak egy kicsit.

Szombaton reggel ugyanis, amikor apa jön be az udvarról, virággal a kezében, némi könnycseppet vélek felfedezni a szeme sarkában. 

Vercsi hozzám is odajön, átnyújt egy porcsinvirágot és a fülembe súgja:

-Boldog vagyok, hogy itt vagy!