Örülsz, hogy megismerted. Örülsz, hogy elmondta a titkait, hogy megoszthattad vele a titkaid. Örülsz, hogy barátok lettetek. Hosszú-hosszú éveken keresztül ott vagy vele mindig, ott van veled mindig. Tudsz minden percéről, tud minden percedről. Tudod, hogy bármikor számíthatsz rá, tudja, hogy bármikor számíthat rád.
Aztán egyszercsak azt veszed észre, hogy nincs. Benne keresed a hibát, aztán magadban. Félve, hosszas lelki tusa után írsz neki, ő téged hibáztat. Ha már ő is, akkor biztosan így is van. Önmarcagolás. Tényleg nyers voltál vele, túlságosan őszinte és kegyetlen. Közben tudod, hogy nem egészen van ez így, de ez nem számít. De már mindegy is, mert a szakadék köztetek egyre-egyre mélyül. Már olyan számodra, mint bármelyik másik ember. Egy a sok közül, pedig azelőtt valaki volt. Talán ő is így érez, de ezt már sosem tudod meg.
Belenyugodtál, elfogadtad. De belül marcangol, fáj, szorít. Mert hiányzik. Szeretnéd, ha ott lenne melletted életed nagy pillanataiban. De még rosszabb, hogy te sem élheted át az ő életének nagy pillanatait.
Fáj. Rohadtul. Piszkosul.
Ismerős az érzés. De mikor és hol???? Közben meg nem is ez a lényeg most már, hanem hogy hogyan tovább...
VálaszTörlésTalán nem is olyan mély az a szakadék, viszont egyre szélesebb, de közelíthető egymáshoz a két út, míg újra összeér. Csak el kell kezdeni és ez is éppen elég nehéz
Julcsi, szerintem te nem tudsz nyers és kegyetlen lenni.
VálaszTörlésNóri! Nem tudom... A sírás helyét már felváltotta a keserűség és a tehetetlenség. Így nem tudom, lehet-e újra.
VálaszTörlésaarkus! Talán néha mégis.
Ez szörnyű lehet, nagyon szorítok hátha mégse!
VálaszTörlésEz most az, aminek tűnik? Számomra hihetetlen!
VálaszTörlésDrága Julcsi! Nagy ölelést küldök neked! Én is hasonló dolgokon megyek keresztül, egy 10 éves barátság látszik tönkremenni. Én sem látom, hogyan lehetne megmenteni. Most minden szó csak távolodást eredményez. Legalábbis így érzem. És ez fáj. Nagyon. Értelek, és szorítok neked! :)
VálaszTörlésSzilvi! Köszönöm! Hátha:)
VálaszTörlésIda! Mire gondolsz? Ez "csupán" egy barátság végnapjai(?).
Adél! "Most minden szó csak távolodást eredményez." Igen, tényleg érted.
Sajnálom... :-( Küldök egy nagy ölelést. :-)
VálaszTörlésaz a baj, hogy egy ilyenhez ket ember kell, hogy egyszerre, egyutt ugyanazt akarja:-( en nem hiszek az ido megoldja tipusu dolgokban, de van, amikor egy kis tavolsag mind a ket embernek uj megvilagitasba rakja a dolgokat es nem ugyanonnan, hanem uj helyrol, ujra lehet valamit kezdeni, mashogy persze:-( en vegigcsinaltam ilyet...
VálaszTörlésHűűű! Rohadt az élet néha! Azt hittem sokáig, ez nem történhet meg velem, de sajnos már én is tudom miről beszélsz. Csak én augusztus óta érzem ezt és egyre nagyobb a szakadék...egyre nagyobb...
VálaszTörlés