Biztosan írtam már a sopánkodókról, akik nem tudják elképzelni, hogyan lehet kibírni négy gyerekkel. Az ilyeneknek én azt szoktam válaszolni, hogy nem nehéz, mert négy állati jó fej gyerekről van szó.
Azt már persze nem teszem hozzá, hogy vannak napok, amikor egyet sem kívánnék (ez nem igaz ám!!!!!!!!!), mert a velük járó herce-hurca, meg intézés, meg miegyéb, az sok. Vegyük csak példának okáért a mai napot (jelzem, ez a bejegyzés délután háromnegyed háromkor íródik): a nap fél hatkor kezdődik, a gyógyszerem bevételével, ami után fél óráig étlen-szomjan kell kibírnom, ami azt jelenti, hogy akkor is szédelgek az éhségtől, ha egyébként egyáltalán nem vagyok éhes, és ez persze nem tartozik szorosan a tárgyhoz:) Szóval hatkor egy gyors kávé után gyors zuhanyozás, aztán ébresztés kakaóval, teával, kinek mi tetszik. Ruhakiosztás után a fel-alá járkálás, hogy menjenek mosakodni, öltözzenek végre, ne felejtsenek el beágyazni és az Isten szerelmére, jöjjenek már reggelizni. Aztán tízórai készítés, szintén kinek-kinek kénye kedve szerint. Aztán jön a megmostadmárafogad, rajtadvanmáracipőd, eltettedazesőkabátod, összepakoltadatesicuccod. Amikor már mindenki elhelyezve a saját munkahelyén, akkor rohantam haza, összekészülni a mai Anyu alkot klubra, mert a játszóház ugyan megszűnt, de a lányok lelkesek és megtalálják a módját, hogy a klub folytatódjon. Szóval az utolsó pillanatban beestem oda is és jó sokáig tartott, de legalább addig is egy helyben ültem:) Hazafelé bevásároltam, végig rettegve attól, hogy a gyerek már az ajtóban toporog. Leülnék éppen szusszanni, amikor anyósom, aki más ügy miatt a suliban járt, telefonált, hogy Panninak ma ünneplőben kellett volna mennie, mert szolfézsvizsga van. Atyám, tényleg! Autóba be, viszem a ruhát és bár készültem kötéssel, mégis inkább hazajövök, hogy egyek egy szelet vajaskenyeret, mert főzés persze az "ablakba". Megérkeztünk a jelenbe, amikor is már a kávémat kortyolgatom. De a nap még nem fejeződött be, mindjárt kezdődik a vizsga, aztán rá fél órára a szülői értekezletek, ugyanabban az időpontban, naná. Meg a szinkronúszó edzés Panninak és vigyázni kell valakinek Vercsire is, szerencsére a nagyszülők is tudnak kétfelé szakadni...
Na, kérem, ez a része nehéz, a négygyerekes létnek. Rohadtul. De nem cserélném el a világért sem:)))
Hogy zavaros és érthetetlen? Hát nem az. Csak annak tűnik:))) És ha valaki megkérdezi legközelebb, akkor csak az orra alá dörgölöm ezt a bejegyzést:)
én is szoktam ilyen bejegyzéseket írni, amit másnak még olvasni is fárasztó, elképzelni meg lehetetlen, hogy mikor ki hova és hogyan jut el és vissza, de én értem és csinálom. meg te, meg a többi főanya, és ez a lényeg. csak akkor van ciki, mikor valami miatt szökőévben egyszer mi kiesünk a menetből ás helyettesíteni kell bennünket - na akkor mindenki meg tudja, milyen ez az (amúgy kiváló) állás :-))
VálaszTörlésvagy esetleg nem is eshetsz ki, mert nincs, ki helyettesítsen:)
Törléskét napja gondolkodom ezen, hogy mennyire is igaz, na nem az, hogy sokgyerek mellett(három fiam van) örök pörgés az élet, hanem azon is, hogy elkerekedik az emberek szeme mikor rájönnek, hogy igen enyém a 6, a 4 és a másfél éves is. hogy lehet ezt bírni?
VálaszTörléssokszor nehezen, türelmetlenül viszont én akartam, én vállaltam és az is az én felelősségem, hogy hogyan alakulnak a dolgok, hogy vonom be a gyerekeket a napi feladatokba, vagy épp mennyi szabadságot engedek nekik
és az én felelősségem. nem a munka a sok (az is persze), de inkább az, hogy megtalálni az egyensúlyt a között, hogy megbízom e annyira a gyerekben, hogy elengedem egyedül játszani a ház mögé, vagy mellette vagyok minden percben (és önállótlan lesz), hogy mindegyik mellett álljak ha szüksége van rám, de hagyjam ha arra van szüksége. Szerintem ez a legnehezebb, mindíg ott lenni velül, de mégsem
Ildikó
Ildikó, minden szavaddal egyet kell, hogy értsek:) Sokan kérnek tőlem is tanácsot, de én erre mindig azt felelem, hogy én túlságosan laza, de közben meg igen szigorú anyuka vagyok, másképp nézem a dolgokat, mint ahogyan mostanában divat:)
Törlés