2012. július 5.

Tapasztalat

Már amikor elindulsz, érzed, hogy nem jó.
Mégis kerékpárral vágsz neki az útnak.
Hazafelé már érzed.
Cipeled a biciklit lefelé a lépcsőn.
Nyitod az ajtót, rájössz nincs idő.
Itt és most.
Leülsz a hűvös pincében.
Hátradőlsz, jólesően lecsukod a szemed és várod az enyhet adót.
Már itt kopog a sötét tudatlanság.
Átadod magad neki.
Percek teltek el?
Vagy csak másodpercek?
Mindegy.
Magadhoz térsz.
Letörlöd homlokodról a verejtékcseppeket.
És folytatod, teszed a dolgodat.

4 megjegyzés :

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)