2012. szeptember 24.

Együtt sütni

Hűvös van a lakásban. Ki nem állhatom ezt az időszakot, amikor még nem indul be a fűtés, a ruhák nagyon lassan száradnak, mi meg több réteg ruhában vacogunk.
Ma azonban jobb a helyzet, mert egy pont annyira beteg gyermek van itthon, hogy ne mehessen óvodába és mert őt le kell foglalni, kekszet sütöttünk, a sütő pedig jól bemelegített nekünk.

Míg kutyultunk, azon gondolkodtam, vajon másnál is vannak-e ilyen érthetetlen mániák? Amikor Panni lányunk volt kicsi, mindenáron a nyers húst akarta megenni, már gyanakodtam is, hogy valamelyik felmenője kannibál lehetett, még ha nincs is róla tudomásunk. Vercsi meg most épp a lisztes-zabkorpás keveréket habzsolja, de ezt csinálja minden egyes sütéskor: eszi a nyers lisztet. Ki érti ezt?
Nem ám csak így eszi, az ujjait nyaldosva! Kanállal!

3 megjegyzés :

  1. Nálunk nyers tészta evő verseny van ... és kisülve már néha nem is kell. :( Azért én eszem. Szóval elkérhetném a receptet? Nagyon jól néz ki, és most kekszsütési mániában szenvedek!!!

    VálaszTörlés
  2. Ó, én is így melegítem a lakást...
    Gondolom a liszttől meg baja nem lehet, biztos szüksége van rá valamiért. De hogy mi benne a jó, azt azért fel nem foghatom. :)

    VálaszTörlés
  3. Én is ettem..és bevallom még most is.. ( A süti receptre én is kíváncsi lennék.)

    VálaszTörlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)