Már régen az igazak álmát alussza.
Az ablak nyitva, ő a takaróján alszik.
Bemegyek hozzá és megpróbálom betakarni.
Felül.
Szorosan átkarol.
Szeretlek!
És jóízűen alszik tovább.
Én meg mosolyogva alszom el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Így könnyű! :) Szeretem, ha valaki ki tudja mutatni, van mersze kimondani érzelmeit. Csak maradjon ilyen, ne tudja az élet megkeményíteni...
VálaszTörlésÉn azt szerettem, de nagyon, hogy mindezt álmában, ösztönből.
Törlésén ma azért voltam hálás, mert elveim ellenére (csak most, csak utoljára...) bevittem az itthon hagyott rajzcuccot a középsőnek, és azonnal boldog mosoly terült el a pofiján és teljesen természetesen ölelt át és nyomott egy nagy puszit az arcomra, az egész osztály előtt :-))
VálaszTörlésA hála talán sosem ciki:)
TörlésEz olyan csodálatos!!!!!!A legszebb és legnehezebb anyának lenni, de nem adnám semmiért!
VálaszTörlésMélységesen egyetértek, Mammka!
TörlésKönny-könny-könnyezek..
VálaszTörlésÉn is:)
Törlés