Még akkor is, ha nem a régi nagy szereposztás-beli és utánozhatatlan színészek játszanak, még akkor is, ha nem mernek hozzányúlni a karakterekhez, még akkor is, ha ez a mostani szereposztás harmatgyenge, még akkor is ha ezt a darabot már 20 éve nem veszik le a műsorról, még akkor is ha a díszlet is 20 éve ugyanaz.
Ez a kislány még így is tátott szájjal fogja végignézni és lelkesen tapsol és folyamatosan kérdez és folyamatosan énekel. A szülei pedig ugyanúgy fogják a könnyeiket morzsolgatva nézni, az ő lelkesedését. A testvérei pedig ugyanúgy végignézik, ahogy évekkel ezelőtt, talán még az is eszükbe jut, hogy ők ugyanígy álltak a széksorok között és ők is táncoltak és ők is visszaintegettek, ahogyan most a kishuguk. Őket nem érdekli az a 20 évvel ezelőtti előadás, ahol a régi nagyok játszottak, az elsők. Ők nem fogják elavultnak látni a díszletet. Ők nem akarják, hogy változtassanak a karaktereken. Mert nekik így jó, ahogy van, ők így szeretik, ahogy van. A gyenge színészekkel, ám fantasztikus zenével.
Üzenem mindezt annak a nagytudású fiatalembernek aki képes volt mögém ülni és képes volt végig lehúzni az előadást és akinek legszívesebben lenyomtam volna egy sallert, de előtte megkérdeztem volna, hogy minek is jött el, ha eleve úgy ült be a színházba, hogy ez csak rossz lehet?! (Bocsánat! De már csak azért sem törlöm ki:D)
Könnyeket csaltál a szemembe! Én még középiskolás voltam (1988!!!)mikor láttam, a Padlás volt az első fővárosi színházbeli élményem! Jutalmul kaptuk a suliban, soha nem felejtem el!!! Ma is szívesen hallgatom a dalokat az első szereposztással! A fényév távolság pedig Kaszás Attila miatt szívbemarkoló!
VálaszTörlés:)) a padlást én se a legjobb minőségben láttam, de a zene magával ragad:)
VálaszTörlésÉrdekes a színházi közönség, mi készülünk rá, volt olyan darab, amelyikre évekig. Aztán a színházban kiderül, hogy az előttünk/mögöttünk ülők azt sem tudják mire jönnek, cukros papírral zörgetnek, beszélgetnek. Szívem szerint néha beszólnék, hogy én 300 km-t utaztam, és mennyit spóróltam azért, hogy itt lehessek.