Szegény, hányatott sorsú családom a megmondhatója, bizony nem vagyok egy főzőguru. Nem csak hogy nem tudok, de nem is szeretek főzni. Épp ezért tölt el valamiféle elégtétel egy-egy jól sikerült ebéd után. Mint például tegnap, amikor maradékokból egy igazán finom salátát sikerült összedobnom. A szó szoros értelmében.
Kétféle húst vettem ki a fagyasztóból, egy előkészített csirkemellet a válogatós itthonebédelőnek, magamnak és az ínyenc itthonebédelőnek pedig kihalásztam a disznótorban kapott oldalast. Legalábbis én azt gondoltam... Aztán ahogy olvadozott a hús, jöttem rá, hogy az bizony levescsont. Ilyenformán ebéd ebből már nem lesz, hisz fél óra múlva itthon az éhes banda. No, akkor gyorsan felteszem főni a rizst. Nincs. Nem baj, eszünk hozzá céklát és uborkát. No, akkor gyorsan megcsinálom a szezámmagos csirkemellet, csak megosztozunk hárman azon a kevéskén. Upsz, a szezámmag sem került fel a bevásárlólistára. Sebaj, egyszerű csirkemellfalatkák lesznek. De nini, van itt még egy kis madársaláta és egy száradásnak indult póréhagyma. Lehetne belőle saláta. S lett. Némi őszibarack befőttel és annak levével megbolondított vinagrette öntettel. Mit ne mondjak? Tízujjmegnyalós:)
Ma meg finom húsleves illat terjeng a lakásban.
Mindig azon gondolkozom a kreatív anyáknál, hogy hogyan fér bele minden az életükbe, minden területen olyan jól szerepelnek-e, mint a kreatív világban? Én képtelen vagyok a saját magam által felállított lécet átugrani..... így mindig örülök, amikor valaki - különösen, ha követendőnek tartom az élete egyik-másik szeletét - elmondja, hogy neki sem megy minden. Köszönöm :)))
VálaszTörlésUgye nem gondoltál tökéletesnek?! Rossz lenne:))) Hisz ez a blog is arról szól, mennyire nem vagyok az.
VálaszTörlésSzerintem olyan nincs, hogy valaki mindig, mindenhol remekel. Ideig-óráig talán megy a dolog, de nagyon bele lehet fáradni.
Nem gondollak ;) de sok dologban jó lenne a te személetedet, irányaidat követni.
VálaszTörlés