Nélkülük nem jöhetett volna létre

Kimondhatatlanul büszke voltam rá, ahogyan állta a sarat és hagyta, hogy fürtökben csüngjenek rajta a kislányok és még kedélyesen szórakoztatta is őket. S ez a felállás szemmel láthatóan mindkét félnek megfelelt:)
S mit tagadjuk? A végére még szerelmek is szövődtek:)

Báboztunk is, amin a kishúga kedvéért még a drága, jó kamaszom is részt vett. Bizony, ő! Aki egyébként magára csukja az ajtót. Most viszont hősiesen tűrte a kiskrapekokat, akik benyúlkáltak a teknőseihez és akik a szobájába menekített nyuszinkat is erősen "kényeztették".

A nagylány pedig annyit, de annyit segített az előkészületekben, hogy magam is meglepődtem. Nem is tudom, ki élvezte jobban, ő vagy én:) De hát min csodálkozom? Anyja lánya:)

Drága jó Férjúr pedig hozta a szokásos formáját és képes volt a nagy nyüzsgés, hangzavar és felfordulás közepette még engem is helyretenni, aki szanaszét izgultam és idegeskedtem magamat.

A vendégek előtt pedig le a kalappal, amiért senki nem borította ki a tortáját a földre. Pedig rendhagyó módon fogyasztottuk el, az szent igaz:)

Köszönöm nektek! Nagyon!