Emlékszem azokra az éjszakákra, amikor éberen, szinte nyitott szemmel aludtam és figyeltem minden lélegzetvételüket, hisz még olyan kicsik voltak, olyan törékenyek és friss volt az élmény, hogy ők vannak nekem és vigyáznom kell rájuk és óvnom őket.
Ez jutott eszembe azon az éjszakán, amikor egy meglett embert óvtam és figyeltem éberen a minap, aki túl volt egy igen ronda és súlyos allergiás reakción és aki egy rövid ideig magatehetetlenül feküdt a hideg padlón. Mérhetetlenül aggódtam és féltem. Ugyanúgy, amikor az újszülöttjeink először aludtak itthon, a saját ágyukban magatehetetlenül, öntudatlanul és amikor még nyoma sem volt bennem magabiztosságnak és tudásnak. Mert azt hihetnénk, hogy ha már negyedszerre éli ezt át az ember, akkor már lazán veszi a dolgot. De elárulhatom, hogy nem. Még ötödszörre sem. Főleg, hogy egy férfi embert nem tudok csak úgy felkapdosni, ha baj van, mint egy csecsemőt. Jaj!
Mindig is mondtam, hogy igazándiból nekem öt gyerekem van. Csak sosem így gondoltam erre.
Tanulság: a tömény virágport, ami egyébiránt nagyon egészséges, örökre száműzzük és mindig kell itthon lennie kalciumnak.
ó, jaj, ez ijesztő lehetett! remélem, már minden oké!
VálaszTörlés..ez nagyon erős reakció lehetett!!
VálaszTörlés