2013. április 8.

Távol, elzárva

Nem esik jól, hogy egyre gyakrabban becsukja magára az ajtót.
Nem esik jól, hogy azt mondja, neki jó úgy, ha nem beszéljük meg a dolgokat. Már tíz éve így csinálja és eddig is elintézte.
Jaj! Hol voltam tíz évig? Ezt elrontottam. Most azon dolgozom, hogy visszaszerezzem.

6 megjegyzés :

  1. Nehéz téma (...és vajon tudom-e már, vagy csak elhiszem?).

    VálaszTörlés
  2. Julcsi, te semmit sem rontottál el. Hagyd! Szüksége van ezekre az elvonulásokra. Eddig is ott voltál, ezután is ott leszel. Amikor szüksége van rád, jelzi. Te pedig állj készen! ...és figyeld! Hidd el, sokszor csak (csak?) ennyi kell! Egyszer valami olyasmit olvastam, hogy el kell tudnunk engedni azt, akit nagyon szeretünk, hogy visszajöjjön hozzánk. Ez szerintem áll a gyerekeinkre is. 22, 24 évesek az enyémek, és igazolva látszik a mondás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, agibo! Készen állok és figyelek!:)
      És ez az utolsó mondat, hogy el kell engedni, hogy visszataláljon, nagyon sokat segít!

      Törlés
  3. Julcsi szerintem ott voltál!! De még mennyire!! Ebben egészen biztos vagyok! Nem lehet, hogy ő zárkózott? Hogy lenyeli a problémáit? Hogy bármennyire is vele vagy mégis egyedül érzi magát? Nálunk most kezdtük feldolgozni az elmúlt 1 évet. Valamelyiknek 5 percenként bizonyítanom kell, hogy szeretem, hogy ugyanolyan fontos, mint a legkisebb.. és mégsem elég neki. Van amelyik lenyeli és nem tudom kihúzni belőle, egyedül oldja meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De és de és de. És ezek szerint érted, látod, mire gondolok. Segítenél és nem tudsz:(

      Törlés

Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)