Álmok már megint

Hogy lehet az, hogy hajnali háromtól nyitott szemmel fekszem az ágyban és nem vagyok álmos, közben meg mégis? Nem sikerül igazán mélyen visszaaludnom, de ha mégis, eljutok abba a fázisba, hogy válogatott hülyeségeket álmodom. Mondjuk, hogy hites uram már nem a hites uram és felváltva neveljük a gyermekeinket, én éppen egy vasútállomáson adom át neki a gyerekeinket, amikor jön a hiperszuper vonat és Panni elment fogócskázni. Vagy hogy a hódok(?!) sorra halnak ki a vízben, szomorú szemükkel minket bámulva, egyik épp az őzbarna velúrcipőm orrán és csak arra leszek figyelmes, hogy a hullamerev teste nehéz a lábamnak. De az is megesett ma hajnalban, hogy egy nagy forgatag kellős közepén Veronika elveszett és míg kétségbeesetten kerestem, megfogadtam, hogyha megtaláljuk, mindent megtanítok neki.

Aztán ahogy pirkadt, inkább otthagytam az ágyat, végignéztem az alvó gyerekeimet, betakargattam őket és már éberen nyugtáztam, velük minden rendben. Az álmok meg mégiscsak hazudnak:)