A fenti mondat Vercsi szájából hangzik el mindig, amikor diót lát.
Valóban volt egyszer, amikor dióval főzött a kis játékkonyhájában, bedagadtak a szemecskéi. Ugyanígy másnap is, amikor ugyanazzal az adag dióval játszott. Akkor arra gyanakodtunk, hogy valamivel kezelték a diót, azt dörzsölte a szemébe, mert enni nem evett belőle, az hótziher.
Ma azonban, amikor végre kipróbáltuk Szentpyr csodás aprósüteményét, eszembe sem jutott arra gondolni, hogy ez ma is megtörténhet. Pedig Vercsi még figyelmeztetett is az elején, de csak legyintettem, a fenti teória okán. Annak rendje és módja szerint, én csak kimértem a hozzávalókat, a többit ő csinálta, azaz gyúrta, formázta a kekszeket. Aztán néhány perc múlva már zokogott, hogy fáj a szeme...
Bebizonyosodott, valóban náthás a dióra. Ő éppen arra. A többiek meg másra.
Ebben a családban csak én vagyok egyedül épp?!?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)