Egy barátnőm mondta elképedve, hogy akkor nemsokára 18 lesz. Visszakérdeztem, hogy normális-e, hisz még ezt a tizenötöt is szoknom kell.
Mert bizony, 15 éve formáljuk egymást ezzel a szép szál fiatalemberré cseperedett kiskölyökkel, aki már lehajol, hogy puszit adhassak a homlokára.
Csak egy rövidke szösszenet arról, hogy a
félénk tekintet és zárkózottság mögött milyen udvarias és intelligens
fiú rejtőzik, ami szerintem alap kéne, hogy legyen, de az ő
korosztályában ritka, mint a fehér holló.
A
történetet hallomásból tudom, Panni barátnőjének az anyukájától, akivel
Levinek eddig mindössze egy bajsza (igen, már van!) alatt elmotyogott
sziában merült ki a kommunikációja. Az úgy volt, hogy Levi az iskolába
bandukolt vissza, egy évvégi sulibulira, amikor összetalálkozott az
említett anyukával és amellett, hogy kedélyesen elbeszélgettek, elvette
tőle a csomagjait és hazakísérte.
Szerintem ez igenis nagy dolog:)
Bizony, az! :-) Eddig is tudtam, már csak saját tapasztalatból is, hogy kamasznak lenni nem könnyű, de mostanában ismét megbizonyosodhattam efelől, egy róluk szóló pszichológiai témájú könyvet olvasva .... Minden szépet kívánok Levinek születésnapja alkalmából, így utólag is. Szeretettel, Bea
VálaszTörlésKöszönöm és köszöni!
VálaszTörlésNéha már azt érzem, hogy nem elég a világ összes róluk szóló pszichológiai témájú könyve sem. Nyúzzuk egymást rendesen és csak reménykedem, hogy jól jövünk ki belőle. Ők is, mi is:)