Ha kialszod magad és reggelre ébredve eszedbe jut egy Bagdy Emőke idézet, egészen biztosan mosolygós lesz a napod. És kitart ez a mosolygás és nem hagyja magát eltántorítani.
Mosolyogva indulsz a piacra, még tréfálkozol is a szomszéddal, amikor kiléptek a lépcsőházból. Mosolyogva kérsz bocsánatot a nénitől, akitől ma nem vásárolsz és ő mosolyogva nem haragszik.
A hentesnél készséggel szeletelik neked a húst, mert mosolyogtál és talán szereztél az ott dolgozó, egyébként is mindig vidám dolgozóknak egy kedves pillanatot, amikor trillázva, jókedvűen kívántál további jó munkát. Ha mosolyogsz, akkor még a tejesboltban is kicsikarod a viszontmosolyt a mindig mogorva eladónőtől. A bácsi pedig, akitől mosolyogva veszed meg a satnya kis virágait, nem győz hálálkodni és megköszönni a bizalmat, amit neki szavaztál és kapsz ajándékba még egy plusz szál virágot is, egy csokornyi jó tanáccsal együtt. Ha mosolyogsz, még a kéregető néninek is elhiszed, hogy valóban van két gyereke és a kétszáz forint mellé még küldesz nekik két túró rudit is.Örülsz, hogy visszamosolyognak rád az emberek.
Néha nehéz mosolyogni. De ha egyszer rászánod magad, annyira könnyűnek érzed magadat és mindent, amit a hátadon cipelsz. Ilyenkor nem is érted, miért is nem mosolyogsz mindig?
Hát, Julcsi drága, talán most először nem értek egyet. Amikor a mindennapi hajszában űzött vadnak érzem magamat, akkor inkább sikítani, mint mosolyogni van kedvem és erőm. És olyankor a számomra nem az a diadal, ha mosolygok, hanem ha meg tudom állni, hogy ne sikítsak.... Tisztelek mindenkit, akinek mosolyogni is van ereje, amikor gyötri az élet, de határozottan állítom, hogy ez nem elhatározás kérdése.
VálaszTörlésAzért írtam, hogy mosolyogni nehéz! Nem mindig sikerül, de abban biztos vagyok, hogy akár elhatározás kérdése is lehet. Tanulni kell ezt is. És azért nekem sem megy mindig. Talán azért is hat rám ez mos ilyen elementáris erővel, mert az utóbbi időben egyáltalán nem mosolyogtam és ettől még szebb az egész.
TörlésÉs inkább azért íródott ez, mert jól esik, ha látod, hogy jó kedved van és ezzel másnak is mosolyt csalhatsz az arcára. Ellenkező esetben pedig....
TörlésKöszönöm, hogy a mosolygásról írtál!Én szinte mindig mosolygok és jó kedvű vagyok, sokan nem értik, hogy miért?Pedig nincs könnyű életem, de ha morognék és állandóan búbánatos lennék, akkor sem lenne könnyebb.Örülök, hogy, ilyen vagyok és jó lenne ha sokan ilyenek lennének.Én meg, azt nem értem, hogy sokan miért búbánatosak, mikor szinte semmi gondjuk nincs.Nem egy, olyan ismerősöm van, aki állandóan panaszkodik, semmi sem jó neki,sajnálom Őket, mert nagyon rossz lehet nekik.
VálaszTörlésIsmerek olyan embereket én is, akik folyton panaszkodnak és mindig a rosszat keresik. Eleinte dühítettek, ma már inkább sajnálom őket. De ahogy Eszter is írja, joga van mindenkinek szomorúnak lenni. A baj csak az, ha CSAK szomorúak és sosem tudnak nevetni egy kicsit sem.
TörlésKedves Névtelen, szerintem nem érdemes összekeverni az állandó zsörtölődést és panaszkodást azzal, hogy vannak természettől fogva szangvinikus emberek (mint ezek szerint te), és vannak mások, akik (mint például én) jobban szeretik, ha szabadon lehetnek melankólikusok vagy flegmatikusak, ha az adatott nekik. Mosolyogni persze mi is tudunk, és szeretünk is, csak azt vontam kétségbe, hogy ez akarattól függne - szerintem inkább áldás. Vannak áldott napok. Kívánok mindenkinek sok ilyet.
VálaszTörlésén szinte mindig mosolygok, és a legszomorúbb, hogy nyáron egy rokon hétéves kisgyerek megkérdezte, hogy miért mosolygok, ha ránézek. Nem sok ilyet látott addig.
VálaszTörlés