Van nekem egy kis füzetecském, benne mindennapi útravalóval. Egy ideje nem olvastam, ma reggel azonban elővettem és véletlenül (vagy talán nem is...) a holnapi gondolatokat olvastam el.
"Isten talentumokat adott neked, és azt akarja, hogy használd is őket. Lehet, hogy korábbi kudarcok, félelem vagy alacsony önértékelés alatt szunnyadnak. Lehet, hogy tudsz róluk, de nem tudod, hogyan állíthatnád munkába őket... Talentumaid talán nyersek és kimunkálatlanok, talán önértékelési zavarok, be nem vallott bűnök, rossz szokások, lelkiismeret-furdalás vagy kétségbeesés alá vannak eltemetve. Isten azonban kezébe veszi azt, ami semmiségnek tűnik és valami csodálatosat teremt belőle... Ma térdelj le, és imádkozz: "Atyám, segíts, hogy felismerjem talentumaimat, melyeket te adtál nekem, és a legtöbbet tudjam kihozni belőlük!" Az ilyen imádságra Isten válaszol!"
Hogy miért fontos ez és talán miért nem is annyira a véletlen műve? Azért mert az utóbbi néhány hónap rávilágított és megerősített abban, hogy tényleg vannak talentumaim. Eddig elrejtettem őket és nem hittem azoknak, akik ezt látták bennem.
Holnap azonban ennek az időszaknak a végére érek és ez talán közelebb visz ezekhez a talentumokhoz. De előtte még túl kell esnem egy "face to face" vizsgán, ami -valljuk be- nem az én világom, bármilyen barátságos és kedves szempár néz is vissza rám. Az írott szó mindig is könnyebben ment. Félek, hogy nem leszek elég bátor, meggyőző és frappáns, hiába tanultam annyit és tudok (majdnem) mindent.
És innentől már érthető is, miért rúgott fenékbe és adott sokat ez a néhány gondolat :)
Így állok neki a mai tanulásnak is :)
És drága Nagyfőnök! hozzácsapnék annyit a ma reggeli imámhoz: Segíts, hogy felismerjem talentumaimat! Nem vagyok türelmetlen, de ha lehet, minél előbb, hogy átmenjek a holnapi vizsgán! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)