Álmomban beszélgetett két ember, arra már nem emlékszem, hogy kik és miről, a helyszín körülbelül a gyömrői katolikus templom lehetett, ahol hittanos éveimet éltem, a végszó az volt, szerinted miért mondta neki Isten, hogy ébredj fel? ÉBREDJ FEL!
És én felébredtem. Félve sandítottam a mellettem békésen szuszogó kislányomra, tekintetem tovább siklott a fejét Vercsi vállára hajtó kis barátnőjére, akik éjféltájt kitúrták Férjurat a hitvesi ágyból. Velük minden rendben volt, fülelni kezdtem hát a többiek felé, de mély és nyugalmas csend honolt a lakásban.
Ekkor jött a szemközti utcából egy autó, aminek az éjszaka sötétjében erősnek tűnő lámpája beragyogta a szobát és a hirtelen fényártól nagyon megijedtem. De csak egy pillanatra, mert aztán az álomból hirtelen ébredt agyam végre kitisztult és elkezdtem nevetni magamon: nesze neked isteni látomás:)
Persze az élmény még így is nyomot hagyott, nem tudtam újra elaludni, csak keresem és lesem a jeleket, miért is kellett nekem felébrednem?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)