Már csütörtökön elutaztunk, kissé megfogyatkozva, hogy részt vehessünk a tésztapartin.
Pénteken, a hivatalos megnyitón már éreztük, hogy nincs visszaút.
Szombaton pedig hajnalban keltem vele együtt, hogy érezze, vele vagyunk. Nincs egyedül azon az úton, amit célként tűzött ki maga elé: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás. Őrültségnek és felfoghatatlan célnak tartjuk, de támogatjuk és szeretjük, bármi is lesz a vége.
Egész nap csak felé gondoltunk, ha tudtunk róla valamit, ott voltunk. Enni, inni vittünk neki és tudtuk, láttuk az elszántságát, a teljesíteni akarását. Az a két defekt sem szegte kedvét, amit útközben kapott, bár sokféle gondolat megfordult a fejében, még a feladás is. De hála annak a nagy ironman családnak, aminek most már ő is tagja, mindig akad egy segítőt társ, aki csakúgy, mint ő nem az időre hajt és megáll segíteni.
Aztán késő este már tudtuk, meglesz ez. Újra megcsinálja, ahogyan tavaly is. Mi pedig ugyanolyan büszkék voltunk rá, mint tavaly is.
 |
| A tésztapartin még nyoma sem volt aggódásnak, féltésnek. Még simán csak élveztük a bulit. |
 |
| Még látszólag nyugodtan iszogatjuk a reggeli kávét, de a zabszem-effektus már erősen dominált. |
 |
| Akkor még azt hittük, 14 óra múlva találkozunk ugyanitt. De egy kicsit több lett. |
 |
| A harmadik körének vágott neki, még mosolyogva. Hisz a tartalék gumibelsők már ott voltak a zsebében. Újabb defektre felkészülten. |
 |
| Vége a bringás résznek, amitől leginkább félt. A vigyor letörölhetetlen az arcáról. De azért én úgy vélem, már csak a mi megnyugtatásunk vele a célja. |
 |
| A célegyenesben, háta mögött egy maratonnal. |
 |
| Boldog ő, csak nagyon fáradt. |
 |
| Eredményhirdetés előtt másnap reggel. |
 |
| Nagyon sokan csinálták végig. A leggyorsabb kevesebb, mint 8 és fél óra alatt. |
Még mindig azt gondolom, hogy az igazi vasember nem az, aki megcsinálja kevesebb, mint 9 óra alatt. Természetesen az ő teljesítményük sem kisebbítendő egy fikarcnyit sem. Hisz az az alázat és a rengeteg lemondás, amivel ők ezt végigcsinálják, ugyancsak elismerésre méltó.
De számomra mégiscsak az az igazi vasember, aki a teljesíteni tudás reményében vág neki ennek az embert próbáló távnak. És ezt nem csak a büszkeség mondatja velem.
Erről írtam a tavalyi verseny után és a véleményem még mindig ugyanaz:
Az én számomra teljesen felfoghatatlan, hogy valaki miért facsargatja ki magát valaki ennyire újra meg újra, ráadásul ilyen irreális távokon, de ettől függetlenül a teljesítmény elismerésre méltó, az önfegyelem meg bámulatos, gratulálunk! :-)
VálaszTörlésNem is kell felfogni, sem megérteni. Nekik ez, másnak meg más a cél. Kinek csak egy halomnyi fonal, kinek egy embertpróbáló táv teljesítése. Nem vagyunk egyformák.
TörlésKét dologra voltam mindig is (nem találok más kifejezést) irigy.
VálaszTörlésA futók kitartására (próbáltam, ej de sokszor próbáltam) és mindazoknak a keserűségére, akiknek megadatott, hogy testvérrel nőhetnek/nőhettek fel.
Gratulálok Vasembered kitartásához! Remek példakép. :-)