Vérszem

Legalább egyszer életében mindenkit elkap a valamitkéneenni érzés. Ez pedig uralkodik, csillapíthatatlan és meggátolhatatlan. Jó esetben van valami a hűtőben vagy a fiók mélyén, rosszabb esetben előkotor az ember valamit a konyhaszekrény leghátsó zugából, mondjuk tortabevonó csokoládét. (Nem röhög! Férjúr ilyet is szokott.) Legrosszabb esetben pedig semmi, de semmi nincs itthon. Ami mégis akadna ahhoz meg nem fűlik a fogunk.

Na, ilyenkor, hagyja el az ember száját az a felelőtlen kijelentés, hogy hát akkor süssél magadnak. És süt! Kis segítséggel ugyan, de süt! Finomat, csokisat, gyorsan elfogyót.

A sikerhez ez épp elég. És elég a lelkesedéshez is. Ajjaj! Bőven. Ma kisült a második adag is, most már segítség nélkül. Ha lehet, még szebb lett, mint az előző napi. És holnap ajándékba is viszünk. Két adagot:))