Szilveszterkor egyik buliból mentünk a másikba. Mi a nagy duhajkodók, két gyerekkel az oldalunkon:)))
A két buli között vagy az utolsó buli után -ki tudja már- elejtettem a telefonomat. Persze ez csak itthon derült ki, az éjszaka közepén.
Nehezen aludtam el, mert folyton csak az járt a fejemben, hol lehet? Fel-fel riadtam egész éjszaka és csak arra tudtam gondolni, hol veszíthettem el. Nem egy nagytudású, de okos telefon, benne minden telefonszámmal, jegyzettel és miegyébbel, amit lehet ugyan pótolni, de csak nehézkesen.
Aztán reggel, mikor elsőként vetett ki az ágy, arra a következtetésre jutottam, hogy most már biztos keresztet vethetek rá, mert amikor hazaindultunk, tuti keresztülhajtottam rajta az autóval és ripityára törött. Baromi rossz érzés volt.
A délutáni lencseevésre indulva nem bírtam már a bizonytalanságot és arra kanyarodtam az autóval, amerre lelki szemeim előtt is láttam. Az utcába érve rövidke fohászt intéztem Szent Antalhoz és lássatok csodát, ott feküdt a kis drága, ahol sejtettem, teljes épségében, lemerülve és halálra fagyva.
Ennél jobban nem is kezdődhetett volna ez az év és hát, mit is mondhatnék: köszönöm, Szent Antal!:)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Szívesen veszem, ha írsz.
Biztosan elolvasom. Néha kétszer is. Vagy háromszor. Vagy még többször:)