Kamaszok

~~~♥♥♥~~~

Levi: Vera! Mit kell mondani, ha valamit kérünk?
Anya: Nana! Ne tanítsátok ilyenre, ha ti sem csináljátok így!
Levi: Igaz, de legalább egy normálisan viselkedő legyen köztünk.


Anya: Ki volt az, Bende?
Bende: Balázs.
Anya: És mit akart?
Bende: Magánügy.


~~~♥♥♥~~~

Kész!!!

~~~♥♥♥~~~

Van egy kedves ismerősöm, aki mosolygós Julcsinak hív engem:)
Ha most látna, inkább vigyorgós Julcsinak hívna, azt hiszem:D

Igen, még hiányzik a fiók és sok minden használhatatlan, de ezek nüansznyi dolgok az elmúlt időszakhoz képest:)

Minden rosszat visszavonok az asztalosról, mert a végeredmény remek és még azt is elintézte, hogy az a két fiók (jelenleg hiányzó), ami eredetileg álfióknak indult, mégis használható fiók legyen.

~~~♥♥♥~~~

Ezzel a bejegyzéssel még tartoztam. 

Éppen amikor írtam a bejegyzést, elszállt a gépünk. 

Azóta a nyár utolsó sóhajtásával még nyaraltunk is egyet a festői Zemplénben, de erről később. A lényeg, hogy a kész és gyönyörű lakásunkba térhettünk haza. Fenséges érzés volt:) 

Néhány ma készült kép, csak az összehasonlítás miatt:)

~~~♥♥♥~~~

Dunaparti randevú

~~~♥♥♥~~~

Biciklivel.

Családostól.

Egy eldugott helyen.

Amikor az ember arcán nyomot hagynak az elmúlt hetek eseményei, jól esik egy ilyen helyen bodzaszörpöt iszogatni, lángost enni, önfeledtnek lenni.Nem törődni porral, rendetlenséggel, asztalossal, csak élvezni a friss levegőt, nézni a folyót. Csak úgy, fáradtan, üres fejjel.

Csillagos ötös azoknak, akik ezt kitalálták. Így hasznosítani egy ilyen területet a gyártelepek között, szerintem nagyszerű ötlet. Nem csak a fáradt biciklista pihenhet meg itt, de leguríthat egy hideg sört az is, aki futva közelít. Esetleg görkorcsolyával. Vagy kutyákkal. De a lustábbak jöhetnek autóval is. Persze az sem utolsó szempont, hogy a gyerekekre is gondoltak: csúszda, aszfaltkréta, karikadobálós játék. Nem nagy szám egyik sem, de épp elég volt, hogy mi is nyugodtan tudjunk falatozni és kicsit beszélgetni.

~~~♥♥♥~~~

Őrizd meg a méltóságod

~~~♥♥♥~~~

Még akkor is, ha az előzetes ígéretek szerint a mai vacsorádat egy gyönyörű és tiszta konyhában kellett volna elfogyasztanod, de ehelyett még mindig kerülgeted a zsákokat és miközben eszel, kénytelen vagy megelégedni a csupasz fiókok és a majdani konyhapulton felhalmozott tányérok, zacskók és dobozok látványával..

Én mégis azt mondom, örülj, hiszen vacsora után még így is bekapcsolhatod a mosogatógépedet, amit végül mégis kisírtál:)

~~~♥♥♥~~~

Családi idill

~~~♥♥♥~~~

Barkácsáruház, pénztár, sorbanállás.
V meg akarja ütni P-t.
Anyuka persze nem engedi.
P megsértődik V-re, ujját szopva, duzzogva elvonul.
V a tiltást rettenetesen zokon veszi, hiszen hogy is merészelik ezt?
Ő még kicsi, neki mindent szabad!
Kiszakad belőle a sírás.
Vöröslő fejjel és potyogó könnyekkel néz a szüleire, esdeklő tekintetekkel, hogy tessék őt megvigasztalni.
A szülei nem dőlnek be ennek a színészkedésnek.
Annál inkább L.
Hozzá fordul ugyanis V, ha más nincs alapon.
De L-t ez cseppet sem érdekli,  örömtől túlcsordulva öleli és vigasztalja a kishugát.
Fülig érő szájjal élvezi, hogy V hozzábújik, hosszan és szeretve.
Némileg megnyugodnak a kedélyek, amikor jön B.
B eddig kicsit távolabb a családtól, a messzeségbe bámulva merengett az élet nagy dolgain.
Aggodalmas szeretettel simogatja kishuga szöszi fejét.
-Mi a baj? Mondd el, hátha tudok segíteni!

~~~♥♥♥~~~

:)

~~~♥♥♥~~~

Megint egy évvel öregebb lettem, s bölcsebb is talán.
Bölcsebb?
Aligha:)

~~~♥♥♥~~~

Láttatok már csodát?

~~~♥♥♥~~~

Én igen:)

Kicsi csoda csupán, de nekem annál többet jelent:)

Igaz, ma még jönnek a mesterek és holnap(?) jön az asztalos, de már fürödtünk és itthon aludtunk.

Egyetlen momentum árnyékolta be a tegnapi napot: reggelre virradóra ellopták a folyosóról a munkások szerszámait. Nem hinném, hogy dolgozni szeretnének velük....

Aljas gazemberek járják talán éjszakáról-éjszakára a házunk folyosóit, zsákmányban reménykedve.  

Nemrégiben a babakocsinkat lopták el...

Az alagút vége....

~~~♥♥♥~~~

Már nincs messze...
De közel sem....

A fürdőkád már a helyén.
Ez már egy biztos pont.

 A konyhában már folyik a víz.
A hideg is.
És a meleg is.
Ha áram alatt lenne, már használhatnám a mosogatógépet is.
De semmi mást.
Viszont holnap már nem pohárból adom a kávét és bögréből a narancslevet.

És van még számtalan fehér folt.
Mondjuk a WC.

Vagy a gyerekszoba, az átlényegült fürdőszobánkkal.

De már a nappalit sem érdemes takarítanom.

Állítólag csütörtökre minden készen lesz.
Az asztalos meg szombaton befejezi a konyhát.

De én hiszem, ha látom.
~~~♥♥♥~~~

Egy kis jó is

~~~♥♥♥~~~

De nem azzal kezdem, hanem a rosszal:)
Béna IKEA.
Béna mi.
Béna (akarom mondani szavahihetetlen) asztalos.
Béna haladás.

~~~♥♥♥~~~

Csillagos ötös az egyik nagy elektronikai áruháznak.

Ugyanis a nagy lelkiismeretfurdalásukban 45 ezer forintot engedtek egy sokkal jobb és nagyobb mosogatógépből, mint amit kinéztünk és amit a cég végül nem szállított. Juhéj! Végre valami pozitívum is. Ha úgy vesszük, megspóroltuk a gyerekek jövő heti úszótáborra valóját:)

~~~♥♥♥~~~

Kikapcsolódásképpen szombaton átvettük a főteret Csobánkán.
Merthogy átadták:)
Eszem-iszom, dínom.dánom :)
De jó volt, különösen a szerb néptáncosok előadása. Nem csak szépek és látványosak voltak, de egyfolytában mosolyogtak:)
Élveztük.
Ki így, ki úgy:)

~~~♥♥♥~~~