Kimaradt

Sok-sok kép, kevés szöveg egy bejegyzésbe sűrítve.

Inkább csak a családi napló kedvéért, magamnak, hogy 10 év múlva is emlékezzek/zünk rá és felidézhessem/sük.

Mások átugorhatják, de ha van kedvük végig is nézhetik:)

~~~♥♥♥~~~

Kócsújfalui nyaralás még július közepén.

Igazi pihenős, lazulós nyaralás, délben keléssel, négykor ebédeléssel, ráérősen, komótosan. Ez az előnye annak, ha negyedszerre mégy ugyanarra a helyre, nem kell sietni, hogy mindent láss, ráérsz strandolni, bringázni, az udvaron homokozni vagy a dögmelegben slagozni, barátokkal nyársalni, kézműveskedni, bolhapiacozni (és találni apró kincseket fillérekért), vidámparkozni, csónakázni, az étteremben várakozás közben grimaszversenyt rendezni, amitől apa már foga a fejét:)

Meg egyáltalán, élvezni, hogy van egy csodálatos családod, akikkel jó együtt lenni.

~~~~♥♥♥~~~
Egy hét az imádott nagynéninél, míg anya Karcagon élvezte az életet:)

~~~♥♥♥~~~
Közös szórakozás az unokatesókkal a szentendrei közlekedési múzeumban.

~~~♥♥♥~~~
Csillaghullás nézés, avagy nem nézés Kamaraerdőn. Persze aki néz, az lát is. (Aki keres, az talál után szabadon:D)

~~~♥♥♥~~~
Ezt pedig csak azért, mert imádtam, hogy kikérték maguknak anya sikertelenségét és rövid időn belül rábeszéltek, menjünk haza idő előtt:)

~~~♥♥♥~~~

És már meg is érkeztünk napjainkba:) Máris írom a friss és mai gondolatokat.

Fel az űrbe

Nem érti. 

Nem érti, miért haragszom rá, mikor ő csak egy szép rózsaszín rakétát rajzolt arra a csupasz fehér felületre, amit egyébként falnak hívnak.

Egyébként meg már profi embert tud rajzolni, aminek van keze, lába, de még haja,  füle és szemgolyója is. És itt nem látszik ugyan, de színesben rajzol.

14

Tizennégy évvel ezelőtt végigzokogtam azt a bizonyos napot.
Először az izgalomtól,
aztán az örömtől,
aztán a meghatottságtól,
végül a boldogságtól.

Ma ugyanezt fogom csinálni.
Csak először a meghatottságtól,
aztán az örömtől,
aztán az izgalomtól,
végül a boldogságtól.

Mert ma ez várt az asztalon, amikor ő már rég tovanyargalt...

Lopott percek

~~~♥♥♥~~~

Korán kelek, nem hagynak aludni a gondolataim.
Hamarosan Ő is felébred, nemsokára finom kávéillat érződik.
Amíg lefő a kávé, visszabújunk az ágyba.
Hozzábújok, Ő szorosan átkarol, érzem a szívverését.
Nem kellenek szavak, elég egy érintés.
Egyszerre gondoljuk ugyanazt: milyen jó így.
Egyszerre mondjuk ki: szeretlek.
Tudom, történhet bármi, ez a nap csodaszép lesz.
Mert csodaszépen kezdődött.



 ~~~♥♥♥~~~

Mégiscsak

~~~♥♥♥~~~

Milyen lehet az olyan igazi, mindencsakróladszól születésnap? 

Nem tudom, sosem volt ilyenem. A gyerekkorom sosem az ünneplésről szólt, de akkoriban ez nem is hiányzott.

Aztán amikor felnőttem és láttam, hogy másképp is lehet, mindig vártam a csodát. Aztán férjhez mentem és lettek is kis csodák, de olyan igazi sosem. Mindig reménykedve vártam, még akkor is, ha ellentmondva a horoszkópomnak, én nem szeretek a középpontban lenni és most kellően önzőnek is érzem magam ezekért a gondolatokért.

Már 36 esztendeje hiába várok az igazi szülinapra, mert ha lehet, ez a mostani az egyik legrosszabb volt...

De aztán tegnap este kárpótlásul, helyére billent valami:)

~~~♥♥♥~~~

Az örök elégedetlen

~~~♥♥♥~~~

A tavalyi elmaradt, idén is oly' sok halasztás után került végre megrendezésre. 

Az időjárás is kegyes volt hozzájuk, erre a hétvégére meleg lett. Na azt nem mondom, hogy ragyogóan sütött a Nap, mert nem, de azért neki sikerült leégnie.

És megcsinálta. Ismét valami, amiért büszkék lehetünk rá.

Ő meg elégedetlen, mert nem sikerült amit a fejébe vett. Csak 1 óra és 38 perc alatt úszta át a Balatont. Csak.

Csak gyagya vagy, Apa. De így szeretünk!:)

~~~♥♥♥~~~

36

~~~♥♥♥~~~

Hogy is lehetnék ennyi? Hisz néha még azon kapom magam, hogy nyomkodom a pattanásaimat...

~~~♥♥♥~~~

Kettesben az élet

~~~♥♥♥~~~

Kettesben is zajlik az élet, sok-sok kacagással és jókedvvel.

~~~♥♥♥~~~

Én a szobában, Vercsi a konyhában:
-Anyaaaaa! Kéééjek pudingoooot!
-Nem, mert nem ebédeltél rendesen.
-Anyaaa, de kéjeeeek!
-Nem!
-Anyaaaa, de akajooook!
-Tudom, de nem kapsz.
-De anyaaaa! Kéjek pudingot!
-Nem!
-Anya, hihi, magas vagyok, mint te.

~~~♥♥♥~~~

Hihi, anya, akkoja a hónom alja,  mint a tiéd!
(A képek rosszak, de a lényeg látszik, azaz mi is az a hónalj:D)

Rita! És a labdád is használatban van;)

~~~♥♥♥~~~

Vigyázz magadra!

~~~♥♥♥~~~

Ugye milyen elcsépelt mondat, amit csupán az féltő gondoskodás mondat velünk?

Nem is gondoltam még erre, amikor néhány napja békésen sütögettük Vercsivel a szalonnapörcöt a tojásos nokedlihez és megszólalt a füstjelző. 

De amikor ma reggel szikrázva durrant egy nagyot a hajszárító a kezemben, lecsapva mindenféle biztosítékot meg biztonsági biztosítékot, értelmet nyert ez a mondat.

Úgyhogy: vigyázzatok magatokra!

~~~♥♥♥~~~